Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

Valójában ezek az eleusziszi szent cselekvések kettősek voltak, azaz vagy piKpa puarr)pia (kis misztériumok) vagy peyaXct (nagyok). Az első esetében mintegy előkészületben a továbbiakra, mihelyt kilenc napig tisztán és minden szennytől mentesen viselkedtek, áldozatokat mutattak be és fogadalmakat tettek, koszorúkat valamint virágfíízéreket viseltek s vízzel igen gyakran végigárasztották magukat.

Ezek után egy évvel a nagyobb misztériumokhoz járulhatott valaki, amennyiben a kisebbeket végrehajtotta. És ezek ezen a módon történtek: a pályázókat mirtusszal megkoszorúzva éjszaka engedték be egy helyre, amelyet így neveztek: puaTucov ßpKov - id est templum mysticum (azaz misztériumhely). Ez egy Eleusziszban fekvő építmény volt, olyan kiterjedésű, hogy a legnagyobb színház mögött alig maradt el. A belépésnél szokás szerint megtisztították magukat, miután tisztító vízzel mosták meg kezüket, s figyelmeztést kaptak, hogy ezzel együtt szívük tisztaságával valamint ép voltával járuljanak oda, mert ha ez nincs meg, testük külső tisztasága semmire sem jó. Ezután bizonyos szent tanítást és eligazítást olvastak fel előttük fülük hallatára egy könyvből, melynek neve, treTpupa volt. Ez a TTCTpa - lapis (kő) szóból származik, mivel két, egymáshoz illő, összefogott kőből készült. Ezután az a pap, aki őket beavatta, neve iepocj>avTr|s volt, bizonyos dolgokról kérdezte meg őket. Például, hogy böjtöltek-e. Erre az előírt formula szerint válaszoltak neki. Miután ezt végrehajtották, Ceres szent tárgyait nyíltan megmutatták előttük, néhány kivételével, melyekről csak a papok bírtak tudomást, s akiknek a neve ezért ecj>opoi (ránézők) és euoTTTca (rátekintők). Ekkor csodálatos és döbbenetes dolgok támadtak az érzékeikre, volt, hogy úgy tűnt, megindul a föld alattuk. Máskor káprázatos fénnyel ragyogtak, s tűzsugarakat árasztottak, majd ismét szörnyű sötétség borult rájuk. Gyakran mennydörgések és villámcsapások, szörnyű zajok és ordítások, mi több, félelemetes kísértetek töltötték el remegéssel a nézőket. Végül jött ezután egy kellemes fény, mely Ceres jelenlétéről adott jelt. Aki életében egyszer részt vett ezekben a misztériumokban, arról úgy hitték, hogy biztonságosabban él, mint a többi ember, mivel, úgy mondták, hogy kivételes módon az istenek gondviselésébe s védelmébe került. De nemcsak ebben az életben látták ennek előnyét, hanem, úgy gondolták róluk, hogy a halál után is nagyobb boldogságra jutnak; míg a többiek arra kényszerülnek, hogy sárban, ocsmányságban és szennyben fetrengjenek s hánykolódjanak mindörökké. Az eleusziszi Ceres tiszteletéről mindezeket lásd Potterius Brummingsnál.

81