Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
Vel hinc errorem saltem non vanis et formidolosis opinionibus implicemus (e tévedésünk mellett legalább ne hódolnánk alaptalan és ijesztő véleményeknek) Eddig Caecilius az akadémiai filozófus felfogása alapján beszélt, hogy el kell vetni minden vizsgálatot az Istenről és az isteni dolgokról, melyet a keresztények erőteljesen követeltek, ezzel az érvvel arról akart meggyőzni, hogy ezekről a dolgokról semmi biztosat nem ismerhet meg az emberi elme, tehát hiábavaló lenne ezek kutatására fordított egész fáradozásunk. Mivel pedig tudta Caecilius, hogy természettől fogva vágyakoznak az emberek a valóságból valamit megismerni és feltalálni, a vallás kötelékében...........9 a legfőbb isteni erő és más fölöttébb fontos dolgok létéről, és őket nem lehet teljességgel visszatartani ettől a törekvéstől, megengedi nekik, hogy valami módon engedjenek e hajlamuknak, folytassanak vizsgálatokat a legfontosabb dolgokról és a vallásra tartozókról, de megvetéssel ezt tévelygésnek hívja: Ámde úgy, hogy ne tartsák helyesnek azokat a felfogásokat, melyek később a lélekben félelmet, rettegést és zavart keltenek. Tehát az istenekről a világ keletkezéséről és fennmaradásáról, az ember jelen és jövendő helyzetéről olyan tanítást fogadjanak el, amely örömtelivé, gondtalanná (laetum, securum) és minden aggodalomtól mentessé teszi a lelket. Ilyesfajta tanításnak tartotta Caecilius Epikurosz tételeit, ugyanis ezek révén bárki eltávolíthatja az összes rettegést, mely ebben az életben a lélekben zaklató lehet, s ugyanakkor még a leghatalmasabb dolgokról is valahogyan megimerheti a valóságot. Ezt Caecilius azért hozza fel, hogy bizonyítsa, jobb Epikurosz tételeit elfogadni és mellettük maradni, mint Krisztus vallását vállalni. Innen a következőkben Epikurosz nevezetesebb tételeit sorolja fel, a világ keletkezéséről, az emberről és a világ megmaradásáról, mindenhol megmutatva, hogy ezek a tételek hogyan űzik el az emberek leikéből a rettegést. Mielőtt azonban ezeket magyaráznánk, bizonyos dolgokat előre kell bocsátanunk Epikurosz életéről és nézeteiről. Epikurosz Athénben, Görögországban született a 109. Olümpiász 3. évében, amely a 3663. világévre esik Krisztus születése előtt 341-ben, abban az időben, amikor Philipposz, Makedónia királya még élt, és Görögországot változatos módon sanyargatta. Apja annyira szegény volt, hogy mivel földecskéje, melyet sorshúzással kapott, nem tudta eléggé ellátni, iskolamesterséget folytatott; anyja pedig kicsiny pénzek szerzéséért fiával, Epikurosszal a házakat járta, megtisztítva azokat, vagy kísérteteket űzött el, vagy más vényasszonyos babonaság dolgait vállalta, Epikuroszról azt mondják, e munka segítéséül ő olvasta fel anyjának a tisztító mondásokat. Azután Mütilénébe és Lampszakoszba, Ázsiába ment el 9 a kéziratban három szó olvashatatlan 62
