Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
XXXIX. fejezet Cum Octavius perorasset aliquamdiu nos etc. - Minekutanna Octavius elvégezte volna a beszedet, mi egy darabig annyira bámultunk azon hogy tsak haigattunk es tsak egy másra néztünk. A perorare ige általában ugyan azt jelenti, hogy beszédet tartani és valamilyen dologról szót szólni. Ámde ugyanezt a szót gyakran bírósági értelemben használják, ahol a vádló és a vádlott a bíró előtt ad elő és bármit, ami védelmére s mentségére vonatkozik, elmond. Amikor ez befejeződött, akkor causa perorata est - a perbeszédek véget értek. Ebben az értelemben használta ezt a szót Propertius Az Elégiák 4. könyvének 12. elégiájában, a 99. sorban: Causa perorata est. Flentes me surgite testes. Végeztem. Könnyes tanúim, most rajtatok a sor. (ford. Kardos László) Ugyanebben az értelemben használja ezen a helyen is, ugyanis ekkor Caecilius és Octavius a vallásról akartak vetélkedni és vitatkozni, s közös döntőbírát is állítottak, hogy az mindkettejük beszédét meghallgatva ítéletet hozzon. Ez per és bíróság formáját öltötte. Aliquamdiu nos ad silentium stupefacti etc. (ámulatunkban egy ideig szótlanul néztünk magunk elé) Valakinek a nagy csodálkozása azzal jár, hogy az ember erről a dologról nem beszél, hanem hallgat. így fogta fel Musonius is Aulus Gelliusnál az 5. könyv 1. fejezetében, amikor azt mondja: quum ait admirationem, quae maxima est non verba sed silentium parere - a csodálat, amely a legnagyobb, nem szavakat, hanem csendet szül. Ezt fejezte ki Symmachus is a Levelek 2. könyvében, az 54. levélben: Vastum silentium stupor subitus imperavit. - Hatalmas csöndet parancsolt a hirtelen döbbenet. Intenti vultus tenebamus (Egy ideig szótlanul néztünk magunk elé) Ezt az olvasatot ki kell javítani Minucius kéziratos kódexéből, amely intentos vultus tenebamus-t (figyelemtől feszült volt az arckifejezésünk) olvas. Ez jóval egyszerűbb és világosabb mint az intenti vultus tenebamus - feszülten néztünk. Ugyanakkor igaz, hogy Vergilius ezt az utóbbi fordulatot használta az Aeneis II. 1. sorában, ahol azt mondta: Conticuere omnes intentique ora tenebant. Csendbe merültek mind, arcuk figyelőn odafordult. (ford. Lakatos István) 479
