Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

istenséget. Ugyanis Domitianus császár, ahogy ezt Eutropius (VII. könyv) tanúsítja, egy Szerapisz templomot alapított, ezt később szépen ékesítette Alexander Severus (Lampridiusnál 26. fejezet). Egyiptomban, nevezetesen Alexandriában még a 4. században is alig lehetett ennek a Szerapisznak a tiszteletét megsemmisíteni. Rufinus mondja el az Egyháztörténetben (2. könyv, 23. fejezet): Theodosius rendeletben írta elő Alexandriának, hogy a Szerapiszbálványt, melyet ott egy ragyogó templomban tiszteltek, le kell bontaniuk. Ámde élt egy általános hiedelem ezek között a pogányok között, mely szerint, ha emberi kéz érintené e szobrot, a fold meghasadván rögtön a Khaoszba szóródna szét, az ég meg hanyatt-homlok aláomlana. Ez a dolog még a keresztényeket is félelemmel töltötte el a tekintetben, hogy azt azonnal merészen lerontsák. Am egy némileg vakmerő katona megragadta a bárdot, nekihuzakodott, s teljes erőből belevágta az ősi bálvány állkapcsába. Kiáltás csap égbe mindkét tömeg szájából, de sem az ég nem omlik, sem a föld nem nyílik. Ezt aztán újra meg újra megismételvén, a korhadt faanyag térdre rogyott, s miután tűzre vetették, ugyanolyan könnyen lángot fogott, mint a fa szokta. A többit lásd Rufinusnál az idézett helyen.

Manum ori admovens osculum pressit (Kezét szájához emelve csókot nyomott rá. /pace Heidi, NB./) Ez a vallásos imádat szertartása. Jeromos Rufinus ellen 1. könyv 5. fejezet. Qui adorant, solent deosculari manum et capita submittunt. - Imádásként szokásosan megcsókolják kezüket és fejüket meghajtják. A madaurai Apuleius a Védőbeszédben (310. 1.) ezt írja Aemilianus vallástalanságáról: Si fanum aliquod praetereat nefas habet adorandi gratia manum labris admovere. - Ha egy szentély mellett elmegy, úgy gondolja, hogy isten és ember ellen való vétek, ha imádatból kezét ajkához közelíti. Ezt a szertartást nem csupán a szobrok tiszteletében használták, hanem messzire eső és égi istenek tiszteletében is, mint amilyenek a Nap, a Hold és a csillagok voltak. Tanúsítja ezt Jób 31:/26,/27. Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt / És az én szívem titkon elcsábult és szájammal megcsókoltam a kezemet. S először is ezeknek tiszteletéből kezdődött ez a szokás, ugyanis hozzájuk közel nem tudtak menni, s ezért kézre nyomott csókkal tisztelték őket. Ezt a csókot a kézre kiterjesztve és visszahúzva nyomták rá.

43