Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
esküvésben a vallás figyelmen kívül hagyását. — Ha viszont valaki, akár pénzügyben, a princeps geniusára esküdött és hamisan esküdött, azt bot-büntetéssel fenyítve engedik el. Cruces etiam nec colimus, nec optamus. - A kereszteket mi sem nem tisztellyük, sem nem kivánnyuk hogy legyenek nálunk. Cellarius ezt a helyet így adta kr.Cruces etiam nec colimus, nec horremus. De a kéziratok olvasata szemben áll ezzel a javaslattal, ezért nem kellett volna bevennie a szövegbe. Egyébként kiváló tanúőbizonyság s bizonyíték Minuciusnak ez a mondata arra a dologra, hogy a korai keresztény egyház nem tisztelte a kereszteket a mai római egyház szokása szerint. Ha ugyanis az akkori idők kersztényei valamilyen vallásos tiszteletet tanúsítottak volna a kereszt iránt, hazudott volna Minucius, aki kifejezetten azt mondta, hogy ők a kereszteket sem nem tisztelik, sem nem vágyódnak rájuk. Ugyanennek a korai egyháznak a keresztről és annak tiszteletéről vallott felfogása még világosabb kifejezést kap Ambrosiusnál Temetési beszédében Theodosius császár halálára Honoriushoz, ahol a 3. részben az 5. könyvben szavai ezek: Habet Helena quae legat, unde crucem Domini recognoscat. Invenit ergo titulum, regem adoravit, non lignum utique, quia hic gentilis est error et vanitas impiorum. Adoravit illum qui pependit in ligno, scriptus in titulo. Illum qui sicut scarabaeus clamavit ut persecutoribus suis peccata donaret. - Tudja Helena, hogy mit olvasson, honnan ismeri meg az Úr keresztjét. Megtalálja tehát a felírást; a királyt imádja, nem pedig a fát, mivel ez pogány tévedés és a gazok hiábavalósága. Azt imádta, aki függött a fán, akit a feliratban leírtak. Azt, aki scarabeusként azt kiáltotta, hogy üldözőinek megbocsátja bűneit. Ezek a szavak a OTcaipocnAei-t (a kereszt-szolgálatot) teljességgel megcáfolják és megsemmisítik. És valójában, a keresztnek nem kell tiszteletet adnunk. Megtarthatjuk ugyan az emlékezetét, mint ahogyan más dologét, ahogyan ezt egy halott, vagy távollévő barátunk kedvéért megtesszük, de semmilyen tisztelettel nem kell azt öveznünk, ugyanis minden érzékelés nélküli és faragatlan dolog nem érdemli meg a legtökéletesebb létezőnek kijáró tiszteletet. Nam et siqua ipsa, et cantabra et vexilla castrorum etc. - Mert a hadi jelek, úgymint a lobogos zászlók s azokis a kiknek a szárnyaik szűkebbek, mik egyebek: hanem tzifra es meg aranyozott keresztek. Tumebus A vitás dolgok 15. könyve 16. fejezetében úgy véli, hogy nem annyira cantabra-1, hanem contabra-1 kell ezen a helyen olvasni, mert ez a szó a contis-ból vagy perticis-bői származik, amelyekről kis vásznakat eresztettek alá, hogy ezt a katonák jelének nevezzék. De ami engem illet, azon a véleményen vagyok, hogy a szó 367
