Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
az elkövetett dolgokat eltörlik. És már az impio nemcsak annyi, hogy nem tisztítok, hanem még nagyobb vétket vonok magamra. Beszennyezem és mocskossá teszem. Ebben az értelemben használta már Apuleius az Átváltozás 1. könyvében Cruore humano adspersus, atque impiatus. -Emberi vérrel befröcskölt és mocskossá tett. Továbbá Prudentius a Cathemerinon 53. sorában: Atqui conquinatum vitiis eorum impiant. - És amit összemocskoltak, hibáikkal teszik szennyessé. A triumphatum a triumphus-ból van, amely aztán a Tpiapßos' görög szóból származik. Erről a szóról úgy hiszik, hogy összetétel a 9r|p és az lap.ßos' szavakból: ezek vad-at és jambusi költeményt jelentenek. A győztes győzelmi menetéről nevezték így a tudósok hite szerint, mert amikor Bacchus az indiai győzelemből hazatért, kocsiját elefántok húzták, magát pedig győzelmi énekek tapßos dicsőítették. Tehát ez a szó a rómaiak között azt az ünnepélyes felvonulást jelenti, amelyet akkor tartottak, ha a városba győzelemmel tértek vissza. Ez volt minden megtiszteltetés közül a legnagyobb Rómában, hiszen a triumphálók magának Iuppitemek a méltóságát képviselték, akiről úgy hitték, hogy a legfelső az istenek között. Ugyanis minden jelvényét megkapták a diadalmenetét tartók, ez a római történetírókból világosan kiderül. Ebből az okból, hogy ne hányják-vessék túlságosan a szarvukat, volt egy valaki, aki a diadalmenetet tartókat követte s állandóan kiáltotta: respice post te, hominem memento esse te. Tekints hátra, és ne feledd, hogy ember vagy! Lásd Tertullianus Apologia 33. fejezet. A kocsi előtt az elfogott ellenség vonult megbilincselve, előtte ment a senatus, maguk a diadalmenetet tartók pedig babérral megkoszorúzva négyes fogaton mentek a Capitoliumra, azaz a capitoliumi Iuppiter templomába. Egyébként e menet hiú voltát felismerte Cicero műveinek nem egy helyén. A Piso elleni beszéd 25.fejezetében: Disseris de triumpho quid tandem habet iste currus? quid vincti ante currum duces? Quid simulacra oppidorum? quid aurum? quid argentum? quid legati in equis et tribuni? quid clamor militum? quid nota illa pompa? inania sunt ista mihi crede, delectamenta paene puerorum,-A diadalmenetről beszélsz. De végül is mi van abban a kocsiban? Mi abban, hogy a kocsi előtt megkötözve mennek a vezérek? Mi a városok képmásaiban? Mi az aranyban? Mi az ezüstben? Mi a lovakon vonuló alvezérekben és tribunusokban? Mi van a katonák kiáltásában? Mi van abban az ismert híres felvonulásban? Üres dolgok mindezek, hidd el nekem, csaknem gyermeki szórakozások. Ugyancsak ő a 14. Philippica 5. fejezetében: Is demum est mea sententia iustus triumphus ac verus, quum bene de republica meritis testimonium a consensu civitatis datur. - Megítélésem szerint ugyanis az az igazi és valóságos diadalmenet, amikor a polgárság egyetértésben fejezi ki elismerését az államnak jó szolgálatot tett férfiaknak. 315
