Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

három vagy négy nevet a római polgárok egészen Caracalla császár idejéig megőrizték, de Caracalla császár rendeletet adott ki, amellyel akarata szerint kijelentette, hogy mindenki, aki a római világban létezik, polgár legyen. Ekkor kinek-kinek tetszése szerint választott neve lett, és néhány éven belül ez az ezer éve megtartott névhasználat szétszóródott és új szavakká formálódott át. Ezután nem tartották meg a nomen, praenomen, cognomen megkülönböztetését, hanem minden a legocsmányabb barbárságba fordult.

Hogy mindazt, amit a nevek észszerű használatáról elmondtam, kössük tárgyunkhoz, szerzőnk nemzetségneve Minucius, ezt a szót sohasem írjuk t-vel, hanem, c-vel, amiből az is kiviláglik, hogy nem a minutusból származik és jön. Ez a nemzetség Rómában ismert volt, mert negyven éven belül négy Minucius Augurinus consult is számláhatunk. A praenomene: Marcus. A cognomene, Felix, viszont a Minucius nemzetségből másoknak is megvolt, ez kiderül Gruter Felirataiból 918. lap, ahol áll az ősi felirat: Dis Manibus Sacrum Qu. Minucius Felix. (A jóindulatú halotti isteneknek szentelte Qu. Minucius Felix.) De a római szerzőknél más cognomeneket is gyakran lehet találni: Rufiis, Thermus, Fundanus. Egyben ebből világos, hogy - jóllehet hazája szerint afrikai származású a mi Minuciusunk - mégis római polgár volt és a római polgárjogot élvezte.

Cogitanti mihi (Valahányszor el-eltűnődtem) -A cogito a coagito kicsinyítőbői van, ami viszont a coago-ból, amelyből a coagulum egybe gyűjteni, öszve téríteni, öszve gyűjteni. Valaha ehhez így használta a coagito-1 Ennius, Iuppiter coagitat nubes (Iuppiter összegyűjti a fellegeket), ámde a könnyebb kiejtés kedvéért az a eltávolításával lett cogito: öszve hajdogalom, öszve gyűjtögetem. Ez nem szokatlan változtatás a görögben és latinban, ó aXXoi-ból óXXoi, ó apurro? up taros, az o és az a hosszú ó-vá olvadnak egybe.

Ezt az elsődleges és testi jelentést metaphorával átvitték a lélekre és ezt jelenti: gondolkodni, eszeben forgatni. Merthogy mintdazt, amit az emlékezet különböző helyeken tartott, a szellem mintegy összegyűjti. Ezt már annak idején a híres grammatikusok, Festus és Varro is belátták. Mert amaz azt mondja: a cogitatio mintegy coagitatio, azaz ugyanannak a dolognak hosszas agitatio-ja és benne az értelem kifejtésének időzése. Ez viszont A latin nyelvről 5. könyvében: a cogitare-1 a cogendum-ból mondjuk; az ész több dolgot egy helyre 6

6 A lemmákat a Károsi Sándor fordítását felújító és kiegészítő Heidl Gyögy nyomán közöljük. Paulus Hungarus - Kairosz Kiadó, Bp. 2001. A magyar olvasó kedvéért ezeken a helyeken és egyéb részleteknél beiktatott műfordítások nem azt jelzik, hogy a közölt magyar változatokkal egyet is értünk. Amennyiben nem találtunk közkeletű magyar változatot, magunk igyekeztünk elvégezni a munkát. AT. B.

30