Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
XVII. fejezet Ebben a fejezetben Octavius közelebbről kezdi ügyének védelmét, és annak bizonyítására indul, hogy az epikureusok ellenében van gondviselés a világban. Quod Caecilius adserere inter praecipua conisus est - Amit Caecilius leginkáb akart meg állítani vagy megerössiteni. Az adsero a sero, serui, serlum-bó\ jön, ami ezt jelened: texo (fonok), connecto (összekapcsolok), iungo (összekötök). Innen az adsero az mihi propius adiungo - magamhoz közelebb kapcsolok, vindico (szerzek). Ezen a helyen a régi rómaiak törvénykezési szokására van utalás. Eszerint, ha a gazdák rabszolgáikat szabaddá tették, őket a bírák előtt a fórumon maguk mellé állították, azaz, magukhoz kapcsolták, és kezüket fejükre téve ezt mondták: hunc ego hominem iure Quiritium aio liberum esse oportere - Azt mondom, hogy ennek az embernek az ősi polgári jog alapján szabadnak kell lennie. Erre utal Terentius is a Tesvérek II. felvonás 1. jelenet 39. /sk./sorában: Neque vendundam censeo quae libera est: nam ego liberali illam adsero causa manu En úgy hiszem te el sem adhatod mert én szabadnak nyilvánítom őt. (ford. Kis Sándor) Innen van az is, hogy a római jogban mások szabadságának szerzőit adsertores-nek nevezik. Itt tehát az adserere ahelyett áll, hogy megszerezni és keményen védelmezni; névátvitellel az előzmény a következmény vagy a jel a jelzett helyett. Hominem nőssé se et circumspicere debere quid sit (...hogy az ember köteles megismerni önmagát, és köteles utána nézni, hogy micsoda...) Caecilius fentebb az V. fejezetben annyira távol akarta tartani az embereket az isteni dolgok vizsgálatától azok bizonytalansága miatt, hogy nem hagyott számukra meg mást, mint hogy saját magukat ismerjék meg. Ugyanis a 7. lapon így beszél: et beati satis satisque prudentes iure videamur si secundum illud vetus sapientis oraculum, nosmet ipsos familiarius noverimus. - joggal tarthatjuk magunkat éppen eléggé boldognak és elég okosnak akkor, ha a bölcs régi, közismert mondása szerint önmagunkat kissé alaposabban megismerjük. Ezt a megengedést most szívesen elfogadja Octavius, mivel úgy gondolja, hogy önmagunk megismerésének 179
