Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
jóllehet el is hangzik, hogy valaki többet is helyesnek tart, ebből csak jobban kiviláglik ostobasága és járatlansága, innen mondta Szürakidész, hogy valaki két úton indul (2. fejezet) így az akadémikusok a vélemények és ellentétek között valós alapon nem képesek dönteni. Nem képesek egyet igazként állítani, mivel vélekedésükben nincs egyetlen kritérium sem, amiből valamit valósként lehetne megismerni. Ugyanis egymással ellentétesek, és csak egyetlen lehet az igaz. így tehát, természetesen, az a következmény, hogyha az akadémikusok beszélnek, e tételük mellett is különböző ellentmondásokba esnek, vaktában és ellentétes vélekedésekben forgolódnak. Nullum itaque miraculum est si Caecilius in contrariis iactetur aestuet et fluctuetur - Nem tsuda azért hogy ottan aztan oily egy massal ellenkező velekedesekkel küszködjék Caecilius. Minucius szokása az, hogy hasonló szavak ismétlésénél elhagyja a kötőszókat, mint ahogy itt leírja Caeciliust mintegy bizonytalanságába ragadtat, és mint aki kedvezőtlen fölháborodással vesztegette magát. Ezt a fokozást elég elegáns hasonlattal a tenger vizével összevetve teszi. Először azt mondja, hogy ő iactari (hánykolódik), ami még eléggé biztos, de nagy változatosságot enged meg, és ezért nem fejezi ki azt, amit akar. Ezért hozzáteszi másodjára, hogy aestuare (dagadozik), amely szokásos az óceán esetében, de az előzőnél súlyosabb. Harmadjára ehhez hozzájön a. fluctuari (hullámverésben tobzódik), ami a viharokból származó igen súlyos zaklatottságot jelenti, ezek azonban nem tartanak örökké. Quod ne fiat ulterius, convincam et redarguam. - A mitsodas habzas ő benne hogy ne légyen meg győzöm őtet mindenekről es meg tzafolom őtet mindenekben amellyeket mondot tsak egy igassagot bizonyíthassak meg. Ez a vélemény telve van önbizalommal, és amit javasol, nem tudom, hogy vajon elég illően kap-e nyomatékot itt a beszéd kezdeténél. Valójában az az egyetlen igazság, mellyel megerősítve úgy gondolja Octavius, hogy győzelemre és sikeres érvelésre jut Caecilius ellen, hogy az az isteni erő, mely gondviselésével a világot irányítja, alkalmas arra, hogy az istenek sokaságát elvetve, csupán egymaga létezzen. Ez ugyanis az a tétel, amelyet a következőkben minden erővel igyekszik erősíteni és győzelemre juttatni. Illiteratos, pauperes imperitos de rebus caelestibus disputare (hogy műveletlen, szegény és tanulatlan emberek vitatkoznak az égi dolgokról) Octavius azokra szavakra mutat rá, 174
