Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

politikától való távolmaradást a tanulmányok, elméleti munka, tudomány művelése kedvéért (pl. Thalésznél, Arisztotelésznél), állást foglal a demokrácia mellett, beszél Velleius ítéletének jogosságáról (155v.) stb.

A témák közül, amelyek e sokszínű munkában előkerülnek végül egyet kissé részletesebben érintünk, s ez Sinai a pedagógus, tehát szerzőnknek az ifjúság nevelésével kapcsolatos gyakorlata. Úgy adott elő, hogy kiemeléseiből, példáiból, megjegyzéseiből kitűnik, milyen elvek mellé áll oda meggyőződéssel tanítványai előtt. Lássuk a példákat a teljesség igénye nélkül:

A református életmóddal megegyező, kevéssel megelégedő életmódot idealizálja. Azt írja pl.a virtusról, hogy a szegénység szüli az erényeket. (41r)

Máshol: Animus enim ut luxu solvitur ita frugalitate firmatur. Mert az emberi elme a mertekletlenség áltál el erőtlenittetetik valamiképpen hogy a szűk élet áltál meg erőssittetik (182r)

Fontos erény számára a takarékosság:

Zénón megtiltotta, hogy tanítványa, Kleanthész elfogadja az aeropagosztól a neki felajánlott 10 mínát (pedig Kleanthész nagyon szegény volt) (87v)

A temetési kellékek "fölösleges" voltáról: "ineptia enim vel potius stultitia erat tantum curae laboris ac sumtus impendere lignis mox comburendis" (41v) „Ugyanis idétlenség vagy inkább ostobaság volt ennyi gondot, munkát és költséget fordítani azokra a fákra, amelyeket nemsokára elégettek”

Magasztalja az őskeresztények simplicitas-kt, pl. amikor a virágdíszekről ír: régen nem tettek a sírra virágot, de a későbbi keresztények elhagyták ezt az egyszerűséget. (49r)

Ugyanakkor a sztoikusokat elmarasztalja, hogy még az "ártatlan és természettől belénk oltott" érzéseknek is hadat üzennek, mint az önszeretet, gazdagság és tisztségek iránti szeretet... (de később meggondolja, és az amori után egy "moderato" - mérsékelt - megjegyzéssel maga szelídítette ezt a megállapítást. 15v - V. fejezet)

A műveltséggel, a tudás értékével kapcsolatos megjegyzései rendkívül határozottak. A barbárság terjedésével szemben: Caracalla mindenkinek megadta a polgárjogot, választhatott magának nevet, nem különböztették meg a régi, ezer éve használt neveket - "minden a legocsmányabb barbársággá torzult" (omnia in foedissimam barbariem versa sunt) (3v).

16