Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

limlomtól szabadulni akarván, mindenféle cselt, csalárdságot latba vetett, (ford. Kis Ferencné) Ahol lenociniumnak a hízelkedő szavakat nevezte, melyekkel az csalogatta és gyűjtögette a vevőket.

Nec a rectis falsa secernunt (nem különböztetik meg az igazat a hamistól) Jacobus Gronovius úgy véli, hogy pontosabban beszélt volna Minucius, ha ezt írta volna: Nec a certis falsa secernunt,- Sem a biztosaktól nem különítik el a hamisakat. Ugyanis a recta (helyes dolgok) ellentéte a prava (ferde dolgok), viszont a certa (biztos) ellentéte a falsa (hamis). De mégis így is megállhat Minucius fordulata, ugyanis itt az egyenességet nem az erkölcsi cselekvések deréksége szerint fogja fel, hanem amennyiben ez szembe van állítva a hangzatos szónoklással annyira, hogy biztonságos legyen s ez pedig nyilvánvaló.

Inest et in incredibili verum (még a hihetetlenben is van igazság) Ez igaz a keresztény tan tekintetében számos részben. Hihetetlen az, hogy az Isten ember lett és keresztre feszítették. Hihetetlen, hogy bekövetkezik, hogy holttestek, akár elégették őket, akár eltemették, sok század múlva is életre keljenek - s mégis mindez igaz. Továbbá hasonló az, hogy az Isten, amennyiben az emberi dolgokkal gondol, olyan sok szolgálattal bizonyítja magát. Hasonlóan valószínű, hogy a halállal minden emberi dolog véget ér, s mégis mindezek teljességgel hamisak. Tehát benne van egyrészt a hihetetlenben az igaz, és a valószínűben a hazugság.

Sic assidue temeritate decepti culpam iudicis transferunt - így a vetélkedőknek vakmerőségek áltál megcsalattatván az együgyű emberek, azt a hibát a mellyet a beszedre rosszul figyelmező biro ejt, tulajdonítják maganak a dolognak bizonytalanságának, a mellyböl osztán a következik hogy minden vetelkedeseket megvetvén es felre tevén keszebek legyenek mindenekről kételkedni, hogy sem mint azok felöl tegyenek itelletet a mellyek csalókasak es bizonytalanok.

Culpa iudicis hic est... ("Mint bíró"... "nem teljesíted...") Melyet a bíró követ el azzal, hogy nem figyel eléggé a hallgatásban, vagy a hallgatás közben nincs megfelelő lelkiállapotban. Ugyanis nem tetszik az indicii, vagy indicis javítás, melyeket Meursius és Cellarius hoztak fel a kézirat ellenében. Minucius Felix gondolata ugyanis az, hogy a hibát, amit egyedül az ügyeket előadókat hallgató bíró személyében követ el, át szokták vinni a

167