Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
semmi rosszat, semmit ne lássanak előre az ellenségesen gyülekező veszteségekből, hiszen mindezeknek valóságos értéke nincs. Márpedig a kétséges és bizonytalan dolgok nem érdemlik meg, hogy az embernek biztos gondja legyen rájuk. És bizony ilyen módon viselte magát valaha Pürrhón, aki a dolgok bizonytalanságát tekintve pontosan megegyezett az akadémikusokkal az egyetemes kételkedésben. Mert amikor egyszer hajón utazott és társai a növekvő hatalmas vihar miatt kezdtek nyugtalanabbak lenni, ő maga nyugodt lélekkel mutatott ujjával egy malacra, mely a hajóban ételt falatozott. Ezt mondta: A bölcsnek ilyen lelkinyugalmának kell, hogy legyen, bármely nagy bajok veszik körül, nem is beszélve, hogy az elkerülhetetlen halál veszélyében forog. De hogy malac utánzását tűzzük ki magunknak, s hogy így vakok módjára kitegyük magunkat a veszélyeknek, ez nem óvakodás, és tapasztalat szerint igen ritkán cselekedtek ezen alapelvek szerint az akadémikusok és a Pürrhón-követők. Pürrhón ugyanis egyszer, amikor egy kutya elől, mely bele akart harapdosni, kitért, s amikor ezért barátai kinevették, a hagyomány szerint így felelt: Nehéz dolog az összes emberi gyöngeséget egy lendülettel legyőzni. Fölismerte így, hogy a cselekvésben nem biztonságos mindig így filozofálni. És a tanultaknak sem lehet ez a fajta filozofálás dicsőséges. Ugyanis lelkűk fölfogása cselekvéseiktől mindig el fog térni, s ezen fölül nem is tarthatják meg azt a nevet, hogy tanult férfiak, ha semmit sem tudnak. Sőt még azt sem fogják biztosan tudni, miközben biztos helyen és időben igyekeznek annak bizonyítására, hogy minden bizonytalan és kétséges, hogy ők biztosan vitatkoznak és vitáznak erről. Az ilyen tudósokat, mint a karókat és a tuskókat, nem érvekkel kell legyőzni, hanem husángokkal verni és fogadni, mint ahogy ezt egy cinikus megtette a Pürrhónt követő Gorgiásszal. Amikor ugyanis Gorgiász nagy nekifeszüléssel vitatta azt, hogy ő semmi, a cinikus szapora ütésekkel rámért egy fütyköst. Ezt mondta: Kérlek, semmi oka, hogy ez neked rosszul essék, hiszen nem rontok rád ütlegekkel, s te sem kapsz? Ugyanis semmik vagyunk. Mit mondasz? Csak nem érzed, hogy vagy? Vagy még most se? Gyerünk, botom, vitatkozz, az érveket a tőled telhető legkeményebben foganatosítsd! És ne is hagyd abba előbb, míg ezt a filozófust rávetted, hogy ráöjjön: nemcsak ember, de nagyon is ostoba. Tehát sem a tanulatlanok nem vitatkozhatnak óvatosan, sem a tanultak dicsőségesen. Simonidis melici nonne admiranda omnibus ct sectanda cunctatio? (Vajon nem kell-e mindenkinek csodálnia és követnie Simonides dalköltő habozását?) Nem melto-e hogy a melly késlekedés a maga meghatarozasaban a felől ha vagyone Isten Simonides hogy azt kövessük. Ez a Hierón Szürakúza királya volt és ott kb. a város alapításának 276. 161
