Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

Hazaszerető dialógusban, ahol azt írja, avőpag emKeKUTTOVTas' Kai KaTaxpiopevous (olvassunk inkább: Kairaxpiopevous' -tpallentes)

etTaivouvTo yap oútoi wcrra KaKiaTa euxopevoi - Homines quosdam incurvatos et perpolientes perunctos qui apparebant mala nobis precari et velle. - bizonyos meggörnyedt és halálsápadt, bekent embereket, melyekről látszott, hogy átkokat szórnak ránk, és rosszat akarnak nekünk. Caecililus valójában láthatólag a keresztények sápadtságát a félelemnek tulajdonítja, mikor hozáteszi: trepidi (remegve). De inkább a régi keresztények böjtjének vagy önmegtartóztatásának kellett volna tulajdonítania. Ugyanis Nagy Basziliosz azt mondta a keresztények testéről, hogy coxpoTryri crwcjípovi KeKoapevov - józan sápadtsággal ékes. Ezért a szerzetesek sorát, akikben erősebb volt az eyKpaTeia (önuralom) Sulpitius Severus anyósához, Bassulához írt levelében sápadt tömegnek nevezi: Agebat nimirum ante se pastor exsistimatus greges suos, sanctae illius multitudinis pallidas turbas, agmina palliata. - Nagyon is maga előtt hajtotta a pásztornak tartott valaki nyájait, e szent sokaság sápadt tömegeit, köpenyes csapatait. Ugyancsak ez a Basziliosz, akit imént idéztünk az Aszketikában ezt mondja: az eyKpaTeia és önmegtartóztatás, még ha valaki nagyon is el akarja rejteni őket, nem teheti, mert ezt maga az arckifejezés és a sápadtság elárulja, és ahogyan a kövérség mutatja az atlétát, úgy a sápadtság és a soványság Krisztus katonáját.

Misericordia digni sed nostrorum deorum (méltó /népség/ a szánalomra, mármint isteneink szánalmára) Az et helyén sed-et kell írni, ugyanis így tartalmazza Gronovius kiadása, amely szerint ez a szöveg szól, de néhány régebbi kiadás is, mint Barre kiadása. A szavak értelme a következő: Csak egyedül a mi isteneink könyörülete az, mondja a pogány, amelyhez könyörögnötök kell, és amely benneteket segít. Nincs ekkora nagy sem nálatok, sem nálunk, hogy használhasson nektek, miután oda süllyedtetek, hogy egyedül a mi isteneink könyörületére van szükségeket, azaz éppen azokéra, akiket ti egyáltalán nem akartok elismerni. Szokásos dolog a régiek között, hogy az éles ellentétekben lelik kedvüket.

Desinite caeli plagas et mundi fata ac secreta rimari (ne fürkésszétek az ég térségeit és a világ sorsát és titkait) Ezekkel a szavakkal kezdi Caecilius összefoglalni hosszú szemrehányását, melyet a lelkek halhatatlanságáról, a boldog életről, a világ eljövendő égéséről velük szemben elég maró módon adott ki magából. A plagae caeli sajátosan az ég részeinek görbe hajlatai a TrXayios-ból. Ennius használta ezt Cicerónál A jóslás 2. fejezetében.

Quod est ante pedes nemo spectat, caeli scrutantur plagas.

Lába elé ki se néz, égvizsgáló mindahány.

155