Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
gyötrelmek. Supplicium a sub et plico-ból van, öszve hajtom, tekerem. Innen a supplico azt jelenti, hogy összetett kézzel, lábbal könyörögni. Es a supplicium a szerény és alázatos lélekkel előadott beszéd. Mivel azonban ilyesfajta könyörgések ellenére a gonosztevők, akik bűnt követtek el, mégis büntetést kapnak, innen névátvitellel: az előzmény a következmény helyett, a supplicium-ot az erőszakos halálra használják, amely bekövetkezik a hiábavaló könyörgések után. Etiam non adorandae sed subeundae cruces - A lesz ezután hogy nem tsak imádjátok a keresztet: hanem fel is feszittettek reája. Annak a következtetésnek a lehetőségét lehetne látni ebből a gyalázkodásból, hogy a 2. és 3. század keresztényei a keresztet imádás tiszteleti tárgyává tették, és hogy már akkor életben volt az a tétel, ami a pápistáknál ma is megvan. De valójában ez nem következik. Caecilius ugyanis összekeveri rosszindulatában a keresztre feszített Isten és ember Jézus Krisztus keresztényektől adott tiszteletét magával a keresztnek a tiszteletével, pedig ennek a keresztények semmifajta vallásos imádatot nem adtak. Már fentebb a IX. fejezetben a keresztények szertartásait, crucis ligna Feralia néven nevezte, ahonnan ismét kiderül, hogy Caecilius ezeket a külső imádási mozzanatokat és cselekedeteket, amelyeket a keresztények az égben székelő Jézus Krisztusnak adtak, a keresztre vonatkoztatta. Azonban Octavius, aki gondolkodásmódját remekül megértette, egyenesen és átláthatóan így felel erre a rágalomra a 29. fejezetben: Cruces etiam nec colimus nec optamus - Mi a kereszteket sem nem imádjuk, sem nem kívánjuk. Amikor ezt tagadta Octavius, hogy ő a keresztet nem tiszteli külön szertartásokkal, egyébként azt kellett volna mondani, hogy ő nem tagadta azt, amit mások elvetettek, ez pedig képtelenség. Lásd Johannes Pallaeust a tárgyról. Castus religiosus - A tisztán vallásos ember. Egyébként ezekkel a fenyegető szavakkal a kínzás és a halál azon változatos fajait jelöli, melyekkel a rómaiak a keresztény tan megvallása miatt őket elemésztették. Minden vadállati és fenevadi durvaságot túlhaladt e rész terén a római pogányok kegyetlensége. Tertullianus az Apologeticumban röviden így foglalja össze a keresztényekkel szemben használatos büntetéseket. Sic itaque nos ungulae fodiant, cruces suspendant, ignes lambant, gladii guttura detruncent, bestiae insiliant, paratus est ad omne supplicium Christianus. - így tehát bennünket paták lyukasztanak, keresztek függesztenek, tűzlángok nyaldosnak, torkunkat kardok vágják el, vadállatok ugranak ránk, kész van minden büntetésre a keresztény. Ugyanezeknek a pogányoknak a szemében nagy kegyelmet jelentett, ha a keresztény 146
