Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
XII. fejezet Nec saltem de praesentibus capitis experimentum quam vos irritae pollicitationis cassa vota decipiant. A ti jelen való es fenforgo dolgaitokbul miért nem tanuljatok azt meg hogy a csalogatos igeretekből szármázott kivansagtok vagy remenységtek megtsal titeket irrita pollicitatio azaz non rata (nem valós). A reor ratus sum-bői, ha valamiről, miközben ítéletet hozunk, nem biztos érvekhez tartjuk magunkat, s ragaszkodunk hozzájuk. Terentius Az élősdi, V. felvonás 7. jelenet 58 sor /1295 sk./: Quod modo erat ratum irritum est. és amit / kiterveztek, dugába dőlt. (ford. Kis Sándor) Ebben a fejezetben csaknem teljességgel azon igyekszik Caecilius, hogy bemutassa a keresztényeknek, hogy ők, megvizsgálva jelen helyzetüket ebben az életben, meggyőződhetnek róla, hogy majdan nem támadnak fel, és e részben nem igaz a vallásuk. Ezen célból elébük állítja a bajokkal terhelt és sok zaklatástól kínos életet, amelyet a világban kényszerből folytatnak s tűrnek. Ecce pars vestrum -közösségetek egy része - nyomorogtok. Ezekben a szavakban az az alakzat van jelen, amelyet synthesisnek hívnak. Ez abban áll, amikor egyes számú, sokaságot jelentő főnévnek többes számban álló ige, vagy melléknév felel meg. Pl. turba clamant - a tömeg kiált, uterque deluduntur dolis - mindkettőt ármánykodás csapja be. Ebben a fejezetben először Caecilius annak a dolognak a meggondolásával akarja eltántorítani a keresztényeket az eljövendő életről vallott felfogásuktól, hogy egyáltalán nem valószínű, hogy azokat a halál után az Isten boldoggá teszi, akiket ebben az életben annyira szegényeknek és minden dologban szűkölködőknek lenni hagyott, ezzel magával a keresztényeknek a legalantasabb szegénységet veti szemére Caecilius. Az eléggé nyilvánvaló, hogy a keresztények között nagyon sok volt a szegény mindjárt kezdettől fogva, és az apostolok feladatának nem utolsó része volt az, hogy ezek segítségére alamizsnát gyűjtsenek. Ezt a tevékenységüket diakóniának hívja Szent Pál a II. korinthusi levelében a 8. és 9. fejezetben. Ezen a címen gúnyolta Lukianosz is a keresztényeket a Hazaszerető c. dialógusban (21.), ahol Chleucharmust, aki a keresztény szerepét játssza, így írja le: 'ETepos 8e Twvopa XXeuxctppos' Tptßcmov exwv TToXuaaöpov, avunoSeTO? tou aaKeno?. Alter autem scilicet Chleucharmus pallium habuit valde putre vel lacerum, pedibus fuit non 143
