Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
At etiam Christiani quanta monstra quae portenta confingunt! (De hogy ezek a keresztények is mennyi képtelenséget, micsoda szörnyűségeket találnak ki!) Itt kezdi elárulni saját istentelen és vallástalan gondolkodásmódját. Ugyanis a keresztények egyetlen igaz Istenének létét azokkal az érvekkel kezdi támadni, amelyek, ha igazak lennének, bebizonyítanák, hogy nincs egyetlen isten sem, és nem létezik semmilyen gondviselés, amely érvekkel kezdettől fogva éltek az istenség összes ellenfelei. Ezek közül az első az, hogy nem lehet őt látni és ezért létét sem kell hinni. Azután, hogy méltatlan lenne az Istenhez, hogy mindenki gondolataira, erkölcseire, tetteire összpontosítsa gondolatait, azokat boncolgassa és azokat akár megtiltsa, akár támogassa. Ezek ugyanis az isteneket sok bajjal, sok kellemetlenséggel sújtanák, nem engednék, hogy boldogok legyenek. így Lucretiusnál, I. 44 skk.) Epikurosz azt mondta, hogy az istenek élete olyan kell legyen: quae immortali aevo summa cum pace fruatur semota a rebus nostris seiunctaque longe, nec bene promeritis capitur nec tangitur ira. Isteneink természete azzal jár ugyanis, hogy Életüket békés nyugalomban töltik örökké, Emberi dolgoktól végképpen visszavonulva... Nem bánják bűnünk, s nem nézik az érdemeinket. (ford. Tóth Béla) Az isteni erő ilyesfajta gondviselését így igyekeztek az epikureusok és az istentelenek cáfolni együtt a mi Caeciliusunkkal, úgy hogy erről azt mondták, súlyos és tűrhetetlen az embereknek, s így egy isten számára lehetetlen. Ezek közül az elsőt Cicero említi az epikureusok véleményéből, amikor így lépteti fel őket Az istenek természete első könyvében /I. 20./: Itaque imposuistis cervicibus nostris sempiternum dominum. Quis enim non timeat omnia providentem, et cogitantem et animadvertentem et omnia ad se pertinere putantem, curiosum ac plenum negotii deum.- Ezért ültettetek a nyakunkba egy örök urat... Ki ne rettegne ugyanis egy olyan istentől, aki mindent előre lát, mindent kigondol, mindent észrevesz, aki úgy gondolja, hogy minden reá tartozik, és ezért tele van gonddal és munkával? (ford. Havas László) Hogy tűrhetetlen, azt onnan akarja elfogadtatni Caecilius, hogy miközben minden egyes lényre felügyel a legfőbb isten, az hogy ugyanabban az időben minden egyes más dologra is felügyeljen, lehetetlen. Ha viszont úgy hiszik, hogy mindenre gondol, mindent irányít, szabályoz, vagy hogy az egyes dolgokról egyedi és pontos képe s megismerése lehet, ez egyáltalán nem lehetséges. Egyébként a per universa districtus 131
