Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
Szent Vacsora jelképeit az elvárhatónál tiszteletlenebbül kezelik. Ezeket a szavakat mondja: Mr) yap oitaas ouk execrre eis to eoűieiv Kai mveiv - An domos non habetis ad edendum et bibendum? - Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Ez láthatólag azt sugallja, hogy az a ház, amelyben az egész egyház összegyűlt, közös, azaz az egyház minden tagjának egyenlő joga van hozzá. Lásd lKor 11:22. Nem kell mellőznünk, hogy ugyanebben a levélben a 14. fejezet 35. versében a nőkről úgy határoz, hogyha valamit meg akarnak tudni, ev olkoj - domi - otthon kérdezzék meg a férjüket, mert "éktelen dolog asszonynak szólni: ev eKKkpcna - in ecclesia - az egyházban". Könnyű itt észrevenni, hogy milyen módon áll itt szemben a tü) ev olkw a to ev eKtcXpcna-val. És itt fel van tételezve a közös gyülekezés biztos helye. Valamint nem másra tanít bennünket az első keresztények életének és cselekedeteinek története, mint arra, hogy megvoltak a biztos helyeik a szent összejövetelekre. Figyelemre méltó az, amit a pogány történész, Lampridius előad Alexander Severusról (49. fejezet). O ezt mondja: Quum Christiani quemdam locum qui publicus fuerat occupassent, contra popinarii dicerent sibi eum deberi, rescripsit Alexander Severus, melius esse ut quomodocunque illic deus colatur quam popinariis dedatur. - Amikor a keresztények egy bizonyos helyet, amely azelőtt köztulajdonban volt, elfoglaltak, és ellenük egyes kocsmárosok azt mondták, hogy az őket illeti, ö azt a császári leiratot adta ki, hogy mindenképpen jobb, ha ott istentisztelet folyik, mint ha a kocsmárosoknak adják. (ford. Soltész Márk) Ebből az esetből világos, hogy az akkori idők keresztényei nem féltek egy közteret elfoglalni, és azt nyilvánosan megszerezni vallásuk gyakorlására. Mivel ezek így vannak, kérdéses, hogy milyen értelemben mondhatta tehát Caecilius, hogy a keresztényeknek nincsenek templomaik, és milyen értelemben engedhette meg Octavius, hogy ők ezeknek híján vannak. Meg kell tehát figyelni, hogy a pogányok a templomok helyét az augurok tanácsa alapján választották ki, és ezekhez a papok bizonyos szent énekekkel az isteneket és a démonokat odahívták s oda vonzották, véleményük szerint, hogy ezt a helyet megtöltsék, szentté s elborzasztóvá tegyék. Ezekből viszont semmi nem állt a keresztények közös összejövetelének helyi rögzítésénél, ezért a pogányok azokról úgy hitték, hogy nem különböznek a magánházaktól, s nincs bennük semmi szent, tehát nem méltók arra, hogy templom néven vegyék őket számba. Ugyanebben az értelemben megengedték a pogány zsidók is, hogy nincsenek templomaik, sem szentélyeik, ugyanis, auguriumból és auspiciumból végül is babonás folszentelésekkel az istenek magukhoz hívásával szent épületeiket a legkevésbé sem látták el. Vö. Camper Witringa, A zsinagógák 1. könyv 3. rész, 1. fejezet. 129
