Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

egyszer tűnik a kurta fény szemünkből s álmunkból sosem ébredünk utána.

(ford. Devecseri Gábor)

Ugyanebben az értelemben beszélt Horatius Ódák, 4. könyv 7. óda:

Damna tamen celeres reparant caelestia Lunae Nos ubi decidimus

Quo pius Aeneas quo Tullus dives et Ancus Pulvis et umbra sumus.

Csakhogy az ég kárát jóváteszi mindig a gyors Hold; ám mi, ha elmerülünk,

hol kegyes Aeneas pihen, Ancus, s Tullus, a gazdag, föld pora s árnya leszünk.

(ford. Bede Anna)

Ita illis pavorem fallax spes (ennyire el tudja oszlatni félelmüket a csalfa remény)

Mindez romlásban van, ugyanis nem adnak alkalmas értelmet. Innen Cellarius így javította ki: ita illis pavor et fallax spes solatio redivivo blanditur. Mindenki közül ki-ki így olvashatta legjobban Davisiusszal: Vita illis pavorem fallax spes solatia rediviva blanditur, -el tudja oszlatni félelmüket a csalfa remény, mely egy új élet vigasztaló gondolatával kecsegteti őket. A blandiri (hízelkedik) itt annyi, hogy promittere (ígér). Caecilius azt mondja, hogy ez az élet nem csupán félelmet, kereszteket és fájdalmakat ígér a derék embernek, hanem reményt a másik életre, azaz megújuló vigasztalást, azaz a boldog feltámadás boldogságát.

116