Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
Impetum susceptae actionis liberius exerentem vel exercent - az ellene feltett: prokatori actiot vagy vadat nagyobb szabatsaggal vagy bátrabban fojtatni. Itt bírósági értelemben használja az actio-1: accusatio (vád) helyett, melyet a jogtudósokkal és ügyvédekkel folytatott. Ismerős a fentebbiekből, hogy mindkét beszélgető ügyvéd volt, és miután Minucius Felixet döntőbírónak válaszották16, előtte, mint bíró előtt tárgyalták a vallás ügyét. Ugyanebben az értelemben használta Cicero, Milo érdekében, 14. fejezet: Mi hi actionem perduellionis intenderat - Ellenem a törvénysértés vádját emelte. Továbbá Velleius Paterculus 2. 64. fejezet: Continuis actionibus notas alicui inurere. - Állandó vádakkal valakire bélyeget égetni. Homines deploratae illi citae ac desperatae factionis grassari in deos non ingemiscendum est - Hat azon nem kell e meg indulnunk, hogy nemelly elvetemedett tilalmas es megátalkodott partoskodo emberek az istenek ellen fel tamadnak es azokkal rosszul bánnák azokat motskolják. Ezekkel a szavakkal általában az összes keresztényt támadja Caecilius, és közli, hogy milyen társaságnak hiszi őket. Egyszóval az istentelenek társaságának, amely teljes egészében az istenek ellen végez kihágást, mintegy pártoskodva és lázadóan. A grassari, ha eredetét nézed, semmi mást nem jelent, mint erőszakosan és bizonyos lendülettel haladni vagy lépni, gyakran pedig arra használják, hogy vias obsidere (útonállni). Ezt teszik a rablók, lerázva magukról az uralkodó törvényes igáját, a tartományt pusztítva és teljes kavarodással megtöltve. Ezek a pártoskodók, az istenekkel szembenálló emberek, nem csupán züllött társaság, akiknek javulására nincs már remény, hanem olyan ember életére is használják, akit halála után már a családja elsiratott, nem csupán olyanéra, aki jogtalan, aki el van tiltva az elfogadott istenek kultuszának megtartásától, hanem reménytelen is. Ezzel a szóval Caecilius kora keresztényeinek ismert állhatatosságára utal, akár inkább makacsul és mintegy hajthatatlanul meg akartak halni, mint Krisztus tanítását megtagadták volna s visszatértek volna az istenek tiszteletére. Megerősíti ezt Lactantius, Isteni tanítások, 5. könyv, 9. fejezet; Qui autem cultores se Dei non abnegaverint, in eos totis carnificinae suae viribus, veluti sanguinem sitiant, incumbunt et desperatos vocant, quia corpori suo minime parcunt. - Akik pedig nem tagadták meg, hogy ők az Istent tisztelik, ellenük hóhérkodásuk teljes erejével, mintegy a vérüket szomjazzák, erőteljesen fellépnek, és reményteleneknek hívják őket, mivel testüket a legkevésbé sem 16 lásd a bevezetést (27. oldal) 108
