Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
VIII. fejezet Caecilius, miután bemutatta és kifejtette harmadik érvét a VI. fejezetben a pogány vallást védelmében, ezután már következtetést mond belőle a keresztények ellen, akik azt megkísérlik eltörölni; az ő vallásukra tör bizonyos rágalmakkal s arra törekszik, hogy mások lelkében azt gyűlöletessé tegye. Érvelése különösen e fejezet első körmondatában mutat erre. Mivel az isteneket, akiket Róma ilyenekként tart számon, minden más idegen nép is, akiktől a róluk szóló ismeret a rómaiakhoz eljutott, általában istenként ismeri, s tőlük jutott az ismeret a rómaikhoz, mivel nevezetesen a rómaiak nem a legnyomósabb okok híján maradnak meg a nekik adott tiszteletben, mihelyt behozták őket, következik, hogy ezeket erősen meg kell tartani, és nem méltányos hallgatni a keresztényekre, akik arra törekszenek, hogy ezt eltöröljék. Quamvis incerta sit vel ratio vel origo (bár lényükről és származásukról nagyon bizonytalanok a vélemények) Az akadémiai irányzat nézeteit, melyekhez ragaszkodik Caecilius, itt is felújítja, s hogy ne tűnjön úgy, hogy önmagának ellentmond, igyekszik itt egyeztetni ezeket azzal az érvvel, melyet a harmadik helyen hozott fel. Jóllehet, biztosan és valósan nem lehet tudni, hogy a természet szerint adódnak halhatatlan istenek, továbbá, nem lehet minden kétség fölöttinek tekinteni, amit az istenek keletkezéséről és eredetéről tart a hagyomány, hogy mintegy ezek jótevő földi királyok lettek volna (lásd VI. fejezet), mivel azonban az ő létükről mindenki véleménye megegyezik, nem jelent akadályt ez a bizonytalanság, azaz meg kell tartani. Irreligiosa nescio qua prudentia tumescentem (annyira vallástalan bölcsességgel pöffeszkedjék) A tumere sajátosan azt jelenti, hogy felfújással kifeszülni, kiterjedni. A tenger vizére használta Cicero A jóslásról írt könyvében, 1. fejezet 7. Inflatum mare tumescit - szél van kerekedőben, amikor hirtelen fenekestül feltornyosodnak a hullámok (ford. Hoffmann Zsuzsanna). A lélekre viszik át a szót, vagy mikor annak érzései erőszakossá kezdenek lenni, vagy pedig mikor gondolatait messzire kiterjeszti s így néz a jövőbe. Az utóbbi értelemben használja a mi szerzőnk ezen a helyen, ahol arra is utal, milyen mentséggel éltek a keresztények a pogány vallás elhagyása és elvetése esetében: ti. azzal, hogy a jövőre nézve maguk és lelkűk szempontjából véve őrizkednek, nehogy az Isten, ha megmaradnak a pogányok gazságában, a pokol büntetéseivel sújtsa őket. így a jövőbe nézni és ennek 103
