Kiséry Zsuzsanna - Szabadi István: A beregi református egyházmegye jegyzőkönyvei 1593-1753 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 12. (Debrecen, 2002)

Második ügy. A csekei Kézi György felesége panaszkodik férje távolmaradásáról, aki tudniillik kilencedik éve távol van és azóta nem is gondoskodott felesége megélhetéséről, hanem zsoldos katonáskodásba kezdett Erdélyben. Nyilvánvaló házasságtöréssel is vádolja. Az egyház engedélyezi, ha megesküszik, hogy így van.

III. Uszkai Lukács feleségét, a csekei Ilona, akit férje házasságtöréssel vádol, engedélyt kér az egyháztól, hogy újra házasodhasson. Az egyház engedélyezi azzal a feltétellel, hogy esküdjön meg, nyilvánosan megbűnhődött, majd engesztelje ki az egyházat.

Negyedik ügy. A tarpai Síró Lukács feleségével együtt kéri az elválasztást. A feleség azért, mert bebizonyosodott, hogy a férj a házasság, azaz együttélés előtt paráznasággal szennyezte be magát, ami az esküvő után kiderült. Az egyház engedélyezte azzal a feltétellel, hogy a feleség esküdjön meg, hogy nem tudott férje bűnéről. És a többi.

V. A becsi Döcző Tamás felesége kéri elválasztását férjétől annak hároméves távolmaradása miatt, akire már többször rábizonyították a lopás bűnét. Az egyház engedélyezi.

VI. A vidi Gáli István felesége kéri az engedélyt a válásra férjétől, aki hűtlen, gyilkos és tolvaj. Az egyház engedélyezi azzal a feltétellel, hogy az asszony esküdjön meg, hogy így van a dolog. És a többi.

VII. Az adonói (kajdanói?) Kovács Jónás kéri az engedélyt az elválásra házasságtörő feleségétől, akit nyilvánvaló házasságtörésen kaptak. És a többi.

Egyházi törvények

Erről a rendeletről az egész gyűlés közös egyetértéssel határozott:

I. Minden nap a reggeli órákban tartsanak nyilvános áhítatot a templomban a jelenlegi és jövőbeli csapások elhárításáért.

II. Az egyház lelkipásztorai családtagjaikkal leginkább pedig névszerint a feleségükkel, az iskolarektorok tanulóikkal kerüljék a katonás, a kincstartóhoz való és a fényűző öltözékeket a 43. cikkelynek megfelelően, hanem illő és az egyházi rendhez alkalmas viseletét hordjanak: nem kevésbé az iskolamesterek és az iskolai növendékek számára megengedett az iskolán belül a kincstartóhoz való viselet, nyilvánosan nem. Aki nem eszerint cselekszik, az előbbieknek meg nem felelő öltözéktől fossza meg az esperes és [árát] a szegény diákok javára fordítsa.

III. Vigyázni kell, nehogy a lelkészek és rektorok a jövedelmeket és hasznot egyszer is az egyházi rendhez méltatlan módon forgassák - az apostol által leírt törvénynek megfelelően I. Timotheus 3,3. Mégpedig olyan, aki a

95