Kiséry Zsuzsanna - Szabadi István: A beregi református egyházmegye jegyzőkönyvei 1593-1753 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 12. (Debrecen, 2002)
rendezetlensége miatt használhatatlan könyv- és levéltárat a rendelkezésre álló lehetőségek keretei között tudományos célokra használhatóvá tenni, valamint a könyv- és levéltárban leendő kutatás megindítására azok ismertetésével az első ösztönzést megadni. Az anyag, maikor először ismerkedtem meg vele, nagyon szomorú állapotban volt: a beregszászi református egyház ódon földszintes épületének két, egyúttal egyházmegyei iroda céljait is szolgáló szobájának egyikében a fal mellett volt padlótól a mennyezetig felhalmozva. A fal és apadió nedve lévén, a hosszú időn át ott heverő könyvek és iratok nem jelentéktelen része teljesen megsemmisült.” A könyvtár rendezéséről a Magyar Könyvszemlében megjelent Harsányi-tanulmányt az Egyháztörénet című folyóiratban Bucsay Mihály ismertette, kiemelve a beszámolónak a könyvtár történetéről és a kéziratos bejegyzésekről szóló részeit. Harsányi a levéltári anyagról fentebb említett munkájában leírja, hogy a régebbi része, kb. 1880-ig teljes összevisszaságban, úgyszólván egyes szabad levelekben és ívekben volt. Részleges, középszintű rendezését is ő végezte el. Megjegyzi, hogy a levéltárról részletes tudományos beszámoló nem készült még, sőt anyagából közlésre sem került még semmi, nyomtatásban nem dolgozták azt fel, kivéve Kiss Kálmánnak a szatmári egyházmegye történetéről írott munkájában a beregi egyházmegye emlékkönyvéből vett adatokat, az általam is említett Lehoczky féle vármegye-monográfiát és Szeremlei Sámuelnek a papszentelésre vonatkozó közléseit. Harsányi megjegyzi, hogy utóbbiak sem személyes kutatás alapján jutottak hozzá az anyaghoz, hanem az egyházmegyei levéltáros, Átányi Dániel bocsátotta rendelkezésükre. Ahogy jeleztem, ma sem mondhatunk el ennél többet az anyag feltártságáról. Az egyházmegyei levéltár sorsa egészen új fordulatot vett az utóbbi években. Sárospatak református levéltára Beregre vonatkozó levéltári anyagot ajánlott fel Debrecennek, mint gyűjtőterületnek. A beregi anyaghoz csatolt iratokból annyi derült ki, hogy azt Gosztonyiné Harsányi Gréte juttatta el Ujszászy Kálmánhoz 1969-ben, azzal a kikötéssel, hogy 25 évig a legszigorúbb zárolás alá kell venni. A zárolás leteltének illetve a kedvező feltételeknek köszönhetően került tehát hozzánk, a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltárba az iratanyag, amely nem mást foglalt magába, mint a beregi egyházmegyei levéltár dokumentumainak legjavát, amelyet Harsányi András tanulmányának segítségével könnyű volt azonosítani. Előkerült tehát a beregi egyházmegye két legkorábbi jegyzőkönyve is, pontosabban azoknak másolati példányai. Pár hónapja vehettem kézbe a Salánkon őrzött eredeti jegyzőkönyvet is. A másolati példányokon ez áll: „Pár7
