Kiséry Zsuzsanna - Szabadi István: A beregi református egyházmegye jegyzőkönyvei 1593-1753 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 12. (Debrecen, 2002)

gecseieknek] ad hitelt, a procurator révén más határidőt kért, mint az a tizenöt nap, amit számára engedélyeztünk, ámde elállt a pertől, látván, hogy semmit nem tehet ellenünk azért, mert amazok a vári, halábori és badalói jegyzőkönyvek illetve más tanúvallomások alapján erősen bebizonyították, hogy a saját és atyáik emlékezete alapján is mindig a vári egyházhoz tartoztak. Azzal a kikötéssel távozott Tarnóci, hogy ha elér a falujába, legyen olyan lelkipásztor, hogy amazok maguk akarjanak hozzá csatlakozni, mert azt megtehetik, s ebbe [a gecseiek is] beleegyeztek. Amit ne akadályozhat meg az sem, hogy közismerten más falvakból is, főleg Muzsajból és Badalóból is kértek és kaptak lelkipásztort a gecseiek, s akkor a vári lelkipásztorral kiváltképpen viszályban voltak.

Az Úr 1593-ik évében egy bizonyos András nevezetű lengyel férfit egy Zsófia nevű lengyel nővel összeadtam. Tanúk voltak András részéről vendéglátói, Tóth Ferenc és Tóth Péter Tákosról, Zsófia részéről Mihály és Simon nevű lengyelek, akik megesküdtek, hogy [Zsófia] hajadon személy. 3 forint 26 dénár.

A férfi esküjének szövege: Tak tőbe pangob(a) poma haj böfe öczecz y Syn i duch sveti sveta trojcza, na tvojo veru Kristians kego, az’ ti totu Zeno Lubys, i za szöbe veszmes, a bi tvoia zena byla y ie nie zochabis nie ő nie moczi nie ii prochodi do smerti. A nőé: Tak tőbe bőse poma haj zoho Lubys y za nioho pnygos a by zena byla.

1593 augusztus, Nagyboldogasszony ünnepe

A Mándról származó nemzetes Borbély Lukács panaszt emel sógora, a debreceni Szarkai Mátyás pásztor ellen, mert az házát megfúrta és ellopta anyja nyúlszőrből készült felső ruházatát, és utána az előbb említettnek a felesége, Borbély Luca testvére, aki szintén sógor, hasonló erőszakosságot követett el, bement a házba és egy kaptárát, két párnát és egy díszes vánkost vitt el onnan, megölt továbbá néhány méhet ugyanazon a napon, Nagyboldogasszony ünnepén. Mindkettejük ellen tanúskodott. Ezt az erőszakosságot az ő távollétében követte el, a ház szalmatetejét átfúrva. És a többi. A nemes Melyth Pál úr Pryberről azt kívánja, hogy a Jog közbenjárásával szülessen döntés az ügyében: kell e egyáltalán bármikor az évben huszonöt kéve búzát fizetnie a kigyósi lelkésznek, mivel állítása szerint sem nemesi öröksége (allodium) sem egy vetése sincsen.

33