Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum diáksága 1682-1851 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 8. (Debrecen, 2000)

A LÍCEUM KIALAKULÁSA ÉS A FORRÁSOK - Jegyzetek

1771—1780-as évtizedben az átlagos évi összdiáklétszám 160,75, s ebből a tógátusok 30,16-os átlagot jelentenek. A soronkövetkező évtizedekben ezen értékek nagysága így alakul: 1781-1790. évi 145,83 össztanuló, akik közül csupán 26 a tógátus; 1791-1800 között az összlétszám évi 157,6-ra emelkedik, akik közül 39,2 a nagydiákokra esik, hogy a XIX. század első évtizedére ez az érték 207,9-re, s ezen belül az öregdeákok létszáma évi 44-re emelkedjen.

14. Idézi: A szigeti tanoda története, 1858. 14.1.

15. Bánkuti Imre: Iratok Máramaros vármegye történetéhez (1703-1711). Budapest, 1992, 7-10.1.; Szatmári diákok 1610-1852. Közreadja: Bura László, Szeged, 1994, 3-4.1. Meleg Gyula: Breznay Pál emlékezete. = A máramaros-szigeti helvét hitv. Lyceum értesítője az 1878/79. évről. Új folyam hatodik év, M. sziget, 1879. 13 és

19.1. ; Évek és iskolák, 7-9.1.

16. Elsőként 1720-ban a hajdani sójáradékot csökkentették a felére, majd ennek természetbeni kiszolgáltatása helyett a bécsi kamara csupán a só ellenértékét, összesen évi 8 forint 20 krajcárt volt hajlandó kifizetni. Később a dézsmából eredőjuttatásokat is elvesztette az iskola.

17. A Superintendentiának a szigeti iskola iránti érdeklődése 1782-től kezdődik. Még ez évben megtiltja a suplicatiohoz (adománygyűjtés) való jogot, sőt egy 1788. augusztus 11-i határozata értelmében „a szigeti iskola szükségessége el nem ismertetik”. A későbbiek folyamán az adománygyűjtést megengedik ugyan, de a szigetiek csak a Tiszántúli Superintendentia területén kéregethetnek. 1804-ben egyeben mellett újból kinyilvánítják nemtetszésüket a szigeti iskola mód feletti terjeszkedéséért. Ennek az álláspontnak egyenes következménye, hogy 1806-ban nem hagyják helyben azt a gyakorlatot, hogy a szigeti Kurátorátus a gymnasiumot anya iskolának nevezi. De ezektől függetlenül, az iskola feletti főfelügyeleti jogának biztosítása esetén 1804-től kezdődően bizonyos nagyságú évi segélyezést is Sziget részére újra szavaznak. Lásd TtREL: I. l-a/5; I. l/a/9. 218, 329, 363-365 és

375.1. ; I. l-a/10. 9, 26, 44-45 és 50.1.; I. 1-a/ll. 218 és 621.1.; I. l-a/13. 281.1. Az anyag kutatásakor nyújtott segítségért a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltáránál dolgozó kollégáknak ezúton mondok köszönetét.

18. ROLMMI, A Máramarosszigeti Református Líceum levéltára (a továbbiakban Lyceum) 64. sz., 122 és 137.1.

19. Szilágyi István és utána mások is úgy vélték, hogy 1802-ben az intézet épületének csupán az alapjait rakták le. Az általam tanulmányozott számadások az 1802-es évet, mint az épület átadásának évét rögzítik. Lásd Lyceum, 52, 53, 56 és főként 64. sz.

20. Ennek az átszervezésnek a pontos terve nyomtatásban is megjelent. Teljes címe: A’ Szigetid h.vallás-tételt tartókfcíoskolájának tanításbéli systemája. A tanuló és tanító ifjúság kónnyebbítésére s vezetésére kiadta Hari Péter mint a’ nevezett oskola’ rectora, egyik professora,’ s a’ nevelésnek egyik igazgatója. A mindössze 37 lap terjedelmű füzetecskét 1802-ben a Kolozsvári Református Kollegium betűivel nyomtatták.

21. Még felsorolni is hosszú volna azokat az új tantárgyakat, amelyek oktatását,

15