Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum diáksága 1682-1851 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 8. (Debrecen, 2000)

A NAGYDIÁKOK (TÓGÁTUSOK) JEGYZÉKE - Jegyzetek a tógátusok névsorához

37. A XVIII. század végén, a XIX. század elején Szigeten lelkipásztor, utóbb esperes. Konzervatív nézetei miatt Hari Péter rektornak és Nánási Mihály filozófia-teológia professornak sok kellemetlenséget szerzett.

38. Az 1792. augusztus — 1799. június között időszakra nincs tógátus jegyzék. Részben ezt pótolja az iskolatanácsjegyzőkönyvében található, itt közölt vizsgajegyzék. (Lásd: Lyceum. 56. sz.) A jegyzékben találhatók elé iktattuk Ioannes György tógátus nevét, aki a szigeti iskolából került Nagybányára, ahol 1798 és 1800 között kántor volt. A nyilvántartásban csupán a kisdiákok között található (798-al/1791), mint sintaxista. Kántor viszont csupán az iskola felsőbb tagozatának elvégzése után mehetett.

39. Mint az iskola filozófia-professori állásának várományosa, a pesti, utóbb a bécsi egyetemen szerez diplomát. Szigetre visszatérve itt írja meg az első magyar nyelvű természetjog könyvet (Jus Naturae).

40. Következnek az aláírási nyilvántartás második kötetének adatai.

4L Az aláírási jegyzékben nem szerepel, a belépés idejét nem lehet megállapítani. Az 1800. júliusi és 1801 júniusi vizsgákat ’’classis secunda” érdemjeggyel tette le. Lásd: Lyceum. 56. sz., 38. és 48. 1.

42. 1820-ban az iskola legjobb matematikusának megjutalmazására alapítványt létesített. (Lyceum. 56. sz. 164. 1)

43. A következőkben a sztereotip szöveg közlését mellőzöm és a teljes beiratkozási szöveget csak az iskola jellegének megváltozásakor közlöm újra.

44. 1813-ban Csorba, mint II. éves orvostanhallgató, 1822-ben ”doctor”-ként ír levelet volt tanárának, Szilágyi Jánosnak.

45. Az 1805. július 4-i 330. számú határozat értelmében a felesküdt diákok között már az aláíráskor megkülönböztetnek a kollégiumon kívül lakó ’’publicus”, a kollégiumban lakó, de magánkenyéren élő ’’proprio pane utuntur” és teljes ellátást élvező alumnus diákot. Ha a ’’publicus” jelzővel helyenként az előző évtizedekben is találkozunk, a magánkenyérrel élésre most történik első utalás. Az 1807-es és az 1808-as ide vonatkozó bejegyzéseket az aláírást követő lap második felében ejtették. Az 1805-ös határozatra és annak életbeléptetésére vonatkozóan lásd: Lyceum. 56. sz. 81. 1.

46. Neve az 1807-es tanulmányi eredményeknél a ’’Classis secunda” érdemjegyet nyert diákok és az ugyanazon év ”publicus”-ai között található.

47. Ezt követően más kézzel beírva: „Locus Paulus Solymosi et Soltész”. A következő években közülük egyik sem vizsgázott, más nyilvántartásban sem szerepelnek, ezért nem kerültek a diákok névsorába.

48. Az iskola ’’Lyceum”-kénti megnevezése ettől kezdve vált általánossá. A diák nevét utólag kitörölték: „Bálint Josephus, qui legibus Scholae nr. 6 subscripsit, propter peculiarum casum in protocolo juridico nr. - proferendum e numero studiorum in classem Humanitum rejectus est.” A következő évben harmadikként ismét aláírt.

49. Mindkettőjükre vonatkozik az alábbi megjegyzés: „Sequens, qui subscribit quoniam tempore subscriptionis ob certas rationes subscribere non potuit, hic subscribit, sed tamen gradum habet post Dánielem Mása”.

50. Pétert az elsőévesek közé beírják, de sürgősen be kell szereznie a talárt. Lásd: Lyceum. 56. sz. 166. 1

51. Felvételével együtt hagytákjóvá a Debrecenből ajánlólevelet hozott Sámuel Ratznak a II. évesek közé történő beírását is, de az aláírási ív az anyakönyvből már hiányzik. Az

118