Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
III. rész Egyházkormánylat
majd felét tette, csak egy szavazattal bírt. Az okoskodás t.i. ez volt: „a Conventi követek nem az egyházkerület képviselői, csak az egyházkerületi tanács megbízottjai, s mindenik superintendentiale consistorium, egyik a másik irányában egyenlő; a terhet pedig az egyházkerület hívei viselik, ezt tehát a népességhez aránylag kell osztani.” - Egyházkerületi tanácsunk igazságosnak ítélvén, hogy szavazatának súlyja is a lelkek számához legyen mérve, 1848. áprilisi közgyűlésében azt határozta, hogy a szeptemberi nagygyűlésre küldendő követek általános szavazattal (:universel suffrage:) választassanak, s 800.000 lélek nevében szólhassanak és dönthessenek. Továbbá, elvül tűzvén ki, hogy a legkisebb egyházvidékre is jusson egy képviselő, a nagyobb népességű egyházvidékek aránylag két három s négy követet választottak. A választandó egyén, a választók tetszéséhez képest, lehetett akár egyházi akár világi. Az egyházvidékek annyi választó kerületre osztattak, a hány követet kellett választania. A meghatározott számú követeken kívül választattak még pótló követek is, hogy ha az első választott valami oknál fogva meg nem jelenhetne, a pótló követ ennek helyét betöltse. A debreceni egyházvidék négy követet választott. Debrecen maga két választó kerületet tett, a többi ekklézsiák együtt tették a másik két kerületet. Az általános szavazattal választott négy követ volt, Superint. Szoboszlai Pap István, Főkurator Vay Miklós, Karap Sándor superint. assessor, Soltész Jósef esperest. Pótló követek Könyves Tóth Mihály és Fráter Mihály. Vay Miklós augustus hónapban a magyar kormány 325
