Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

II. rész Szertartási szempontból

negyednapon, miután a délelőtti órán, a kiadott leckéről felvigyázat alatt írott dispositiojokat elolvassák, hogy abból beszélésök módja, értelmessége, s hangejtésök megitéltethessék, mintegy IX óra körül, a debreceni nagy templomban tartatik a felszentelés. Mely alkalommal a felszenteltetendők közül egy kijelelt lelkipásztor, az előre kiadott sz. leckéről készitett, és ezen szertartáshoz alkalmaztatott egyházi beszédjét elmondja, s ennek végzetével, minden procedensek előállván, (:hozzájok a Superintendens beszédet intéz:) s a bévett szent szokás szerént, hivataljoknak holtig és hűséggel leendő folytatására s a királyi felség eránt való hivségre (:a főjegyző által elmondott formula szerént:) feleskettetnek, s kéznek főre való tétele által (:éncklés közben:) fclszcntcltetnek. - Délután a főjegyzői hivatalnál az ordinatioról szóló bizonyítványt, az úgy nevezett Formátát kezekhez veszik. Mint ezeket nemű - nemű részben feltalálhatni az 1816 és 1825 évi egyházker. jegyzőkönyvekben."

Azt hiszem, hogy aki ezen idézetet elolvassa: az nem fog kérkedni csak egy percig is, hogy a tiszántúli egyházkerület reformált hívei között "a lelkészek rendet képeztek, s e rendbe egyházi szertartással szenteltettek fel."

Ezen tényleges gyakorlat mellett egészen más kérdés, s tulajdonképeni vita-tárgy, valyon, általában szólva, van-e a protestáns hitfelekezetnél "lelkészrend"? E kérdésre kielégítő választ olvashat, a kinek tetszik, alább "Egyházszcrkezct történelme §6. Tanítói hivatal. S felavatás cikkek alatt; továbbá §10. Lclkészi hivatalok betöltése, s Rendifelavatás cikkek alatt."

277