Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

I. rész Hittani szempontból

példányainak supprimálására. A debreceni prudens et circumspectus magistratus nem látta üdvösnek, hogy az akkori francia köztársasággal s ennek eszméivel háborút folytató Austriai kormány alatt, az ő nyomdájából olly könyv áradjon szét, mellyek köztársasági hajlam élesztősére élhetnének némellyek, s ez által a világi kormány üldözésétől megpihent reformált felekezetet, új üldöztetés veszélyének tehetnék ki. Ezen presumptióból, s körülmény és időszerűleg meglehetősen indokolt aggodalomból, hogy ne mondjam félelemből, intézkedtek egyfelől Hunyadi Ferenc, másfelől Domokos Márton, debreceni főbíró, s az 1790 országgyűlésen egyik legtekintélyesb követ. Még jobban meggyökeredzett ezen óvatosság a Martinovicsféle conjuratiónak felfedeztetése után; úgyhogy a helv. confession teljesen erőt vett a Heidelbergi Káté. Boldog emlékezetű édes apámtól hallottam, hogy ö 1792-ben, midőn syntaxista gyermek volt, Helvetica Confessiól tanúit az iskolában. Mellyik évben szűnt meg Debrecenben a köziskolábani tanítása, egész bizonyossággal meghatározni nem tudom.

Hunyadi Ferenc után Benedek Mihály lett superintendenssé. Ez a Heidelbergi Kátét, didaktikus szempontból tekintve, nehéz tanúimánynak Ítélte a gyermekek gyenge értelméhez képest. Készített tehát, a tiszántúli egyházkerület megbízása szerént, egy iskolai kézikönyvet, illy cim alatt "Útmutatás a Keresztyén Vallásra." három kötetben. A dogmatikát a második kötet foglalta magában. Ezen kézikönyvön kellett aztán a gyermekeknek előbb keresztül menniük, s azután a legidősb iskolások tanúlták a Nagy

65