Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
I. rész Hittani szempontból
választatott. Az általa tanított tudományokat nagyobb részént Buday Ézsaiás kézirata szerént tanúitatta. Maga azonban a theológiai litteraturának korszerű fejlődését mindig figyelemmel kisérte, s nemcsak az Allgemeine Kirchenzeitung és Litteraturzeitungnak volt szorgalmas olvasója, de egyszersmind az azokban hirdetett nevezetesb theológiai munkákat, e Kollégyiom könyvtára költségén, meghozatta, s gondosan el is olvasta. Minő volt egyénileg hittani meggyőződése, ránk nem tartozik; annyi igaz, hogy mint professor soha sem tért el egy hajszálnyit is a confessionalis orthodoxiától, továbbá, hogy leckéin soha sem szólhatott a Protestantismus és papismus közötti harcról tüzes elraggadtatás nélkül. Kathedrájában testestől lelkestől zelosus confessionalista volt, s dogmatikájában is szorosan ahoz tartotta magát. Ennek kétségenkivűli fő és elmellözhetlen oka az volt, mert a négy superintendentia, - mikor? nem merészlem állitni egész bizonyossággal, de alkalmasint az 1821-ki conventen, és igy épen az Aranyi professorrá választatásakor - abban egyezett meg, hogy a theológiai tanszékek professorai, bármellyik superintendentiai főiskolában is, akár a debreceni, pataki, akár a pápai és később a kecskemétiben, a négy superintendentia conventjének közös beleegyezésével erősittettenek meg (:confirmáltassanak:) hivatalukban. Ezen körülményből egyszersmind az is kiviláglik, mikép az egész felekezet érdekeit képviselő convent nagyon szivén viselte a confessionalis orthodoxiát, és pedig azon indokból, mert az ország törvénye ezen confessiot foglalta magában, s az elöljáróság minden áron kívánta megtartani és megtartatni az 80
