Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

I. rész Hittani szempontból

szolgáit azon isteni enthusiasmus hatja át, melly a reformátorokéval ugyanazonos."

Illyenek valának az ő nyilatkozatai, s illyen érzület szüleményéül tekintette ő maga, s kívánta tekintetni mások által is, az általa célba vett, és létre hozott Theologicum Seminariumot.

Minő mostan e theologicum seminarium, s mivé fog idők teltével válni: azt nem tudhatom. De tudom a tervet, mert az ezt készítő választmánynak tagja s egyszersmind jegyzője is valék. Tudom továbbá, mikép indúlt meg első kezdete. S ime ezekről mondom el tudomásomat.

1845-ik évben a debreceni főiskola, szakrendszer szerént, egészen újonnan lön szerkesztve. (A főiskolának ezen szakrendszer szerénti rendezését egész részletességben közlöttem vala az Egyh. és iskl. protestáns lapban, mint az 1840-től kezdve működött tudományos választmány jegyzője.) Fenforgó tárgyunkhoz elég itt csak ennyit megemlíteni: a felsőbb tudományokat hallgató deák ifjak köteleztettek a philosophiai tanfolyamot végig tanulni. Ezentúl két osztályra váltak. A világi pályára készülők léptek a juridicus cursusba. Az egyházi pályára készülők a theologicus cursusba. Ezen három, u.m. philosophicus, juridicus, és theologicus cursus mellett, önállólag s akkép vólt szervezve a paedagogicum és philologicumi seminarium, hogy ezekben mindenik cursusbeli növendék hallgathatta az előadásokat; s mellyeket, - ha akár a főiskolában tanitóskodni akár vidéken rektoroskodni, vagy prédikátorrá lenni akart, - hallgatni, körülményszerűleg köteleztetett is az iQú. -77