Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

I. rész Hittani szempontból

(Lásd alább Liturgia cikk alatt hol a kathcdrai szónoklat tárgyaltaik) lön megkezdőjévé s vezérévé. Illy szelleműek minden nyomtatásban megjelent dolgozatai egész 1841-ig, vagyis Superintcndensé választásáig. Illy szellemű dolgozatainak és szónoklatának lön eredménye, hogy észt és szivet kielégítvén, a hallgatóság minden rétegei közzé behatott, s a közönség legműveltebb és legegyügyübb tagjait egyaránt megnyerte. Tetőpontján delelt szónoklatának ragyogó napja 1825-28-ig, midőn mint országgyűlési prédikátor szolgált vala Po[z]son[y]ban, s világi cszélyességgel és politikai mélly tapintattal készült prédikációiba olly erélyesen tudta belé lehcllni a vallásos ihletettséget. Az ő diateai prédikációi mesterművek.

1841-ben Superintcndensé, 1843-ban kir. tanácsossá lévén: orthodoxus confcssionalistának vallotta magát nyilván, s illyennek is tanúsította mind egyházi szónoklataiban, mind egyházi kormányzásában. Melly hiltani fordúlatát én hajlandó vagyok a következő eseménynek tulajdonítani. - A pesti hírlap 1841 táján nagyon sürgette az ágostai és helvét hitvallású felekezetek unióját, mit Szoboszlai egyáltalában nem szeretett. Majd az egyházi és iskolai protestáns lap is felkarolta ez eszmét, s midőn egyfelől a németországi rationalis hajlamot nagyon pártolta, és az ottani Deutschkatholisch mozgalmakról s minden vallásos forrongásokról tudósításokat terjesztett, másfelől a Symbolikus könyveknek is XVI-k századbeli tekintélyét kezdte ostromolni. Szoboszlai mind ezekben társúlati dissolútiót látott, s a protestánsok egyesült conventjén nyíltan kimondta, mikép a tervezett uniónak -74