Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
Bevezetés
4. Fhilosophiai vélemény az Állam és Egyház viszonyáról. Minő viszonyban kelljen állania Államnak és Egyháznak, vagy polgári és egyházi kormánylatnak egymáshoz?: e kérdésre, azt hiszem legtisztább feleletet ad azon célnak kimutatása, a mellyért a polgári és egyházi társaságnak alakulnia kell. - Az Egyházat fentebb már értelmeztük, s célját kimutattuk. -Az államnak, s ebben a polgári kormánylatnak, némelly okvetlen céljaira nézve minden ember egyértelmű; például hogy annak kitűzött célja személyünk s vagyonunk bátorságát biztosítani, hogy kitűzött célja mindenkit oda kényszeríteni, mi szerént szükségeit ne ragadozás és kártékonyság által, de ártatlan úton módon elégítse ki; oda kénnyszeritni, miszcrénl az egycnetlenkedcsekct ne a nyers erő hatalma, de törvény igazítsa cl; hogy kitűzött célja, öszves erejét az egész népnek, mint egy embernek, akármelly más méltatlanul sérelmet ejtő társulat ellen irányozni. Ezek olly tételek, mellyek felett aligha lehet különböző vélemény. Ezek olly tárgyak, mellyek igen szorosan érdekelnek minden embert, valami fensőbb lény vagy jövendő életrei vonatkozás nélkül. Minden ember, legyen bár bálványimádó, mahometán, sidó, pápista, socinian, egyistenthivő, vagy istentagadó, tennészeszerűleg szereti életét, irtódzik a kíntól, óhajtja a jóllétet, mellyet csak olly községekben élvezhet, hol a tulajdon bátorság van. A meggyilkoltatás, kinoztatás, kifosztatás, rabszolgaságrai eladatás - mind nyilvánságosan, mind olly gonoszok, mellyek ellenében az ember, bármelly vallású vagy épen 54
