Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

III. rész Egyházkormánylat

egyházvidékekben erőre kapott azon nézet, mely az egyházkerületi tanácsot oda vezette hogy conventen a lelkek számához arányosított szavazatot sürgessen. Az anomalia ugyan az volt belől az egyházkerület kebelében is. Tudniillik a szavazat az ekklézsiák száma szerént számíttatott az egyházvidéki és egyházkerületi hivatalnokok választásánál; azon módosítással, hogy minden ekklézsiának annyi szavazata volt a hány prédikátorral birt, mindegyik parokhia egy egy külön gyülekezet gyanánt tekintetvén, így a tiz tizenkét ezer lelket számláló ekklézsiának csak úgy egy szavazata volt mint az ötszáz vagy háromszáz lelket számlálónak. A debreceni tractusban volt például harminc prédikátor huszonhat ekklézsiában, s az öszves népesség 98 ezerre tétetett. Debrecenre magára esett 48.000, a többi huszonöt ekklézsiára együtt véve

50.000. És mig az öszves népesség egyik felének csak öt, a másik felének huszonöt szavazata volt az egyházvidéki s egyházkerületi hivatalnokok választásánál. Hasonló volt az eset az egyházkerüleli tanácsban történt szavazásoknál. Mindenik esperes és segédgondnok úgy kívánta magát tekintetni, s valóban úgy is tekintetett, mint illető egyházvidékénck képviselője és még is a 108.000 száznyolcezer lelket számláló Békésbánáti egyházvidéki képviselőnek csak úgy egy szavazata volt, mint a 18.000 tizennyolcezer lelket számláló Nagybányai, vagy tizenhárom ezerre menő Máramarosi egyházvidékének. Minek természetes eredménye lön, hogy igen sokszor a reális nagy kisebbség határozott rá valamit a reális nagy többségre. Imién a képviseleti anomáliák kiigazítása, s az általános szavazás célszerű rendezése körüli