Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

III. rész Egyházkormánylat

türetett. - A felsőszabolcsi cgyházvidék példája ragadós lett; már 1846-ban szathmári egyházvidék is választott képviselőt küldött az egyházkerületi gyűlésre, a szallimári esperest azonban jobbnak látta a gyűlésen meg nem jelenni, s a dolgot úgy tekintetni, mintha a képviselő nem ő mellé, hanem ő helyette küldetnék. 1848. áprilisi egyházkerületi gyűlésben oly erősen inegtámadtatolt a felsőszabolcsi képviselő által, az esperestek tractualis képviselőségei követelő igénye, hogy a XIII tractus jelcnvólt esperestjei egyről egyig mind nyilvánították, hogy ők készebbek esperesti hivataljokról lemondani, mint azt tűmi, hogy melléjük képviselő választassák a tractusból. Ehczképest közvetitőleg oda ment ki az egyházkerületi tanács határozata, hogy minden egyházvidék oly esperestet válasszon, kiben mint képviselőjében megnyugszik. így aztán az esperestjökkel elégedetlen tractusok új esperestet választottak, a többiek pedig ismételt bizalomszavazattal tisztelték meg kedves espercstjöket. Új espcrcstcket választottak a szatmári, nagykárolyi, bihari tractusok. Ugyanezen gyűlésben, az esperestek ily közös indignátiója s ezt követő resignatiója, oly emotióba hozá a superintendensl Szoboszlai Pap Istvánt és a Fő Kurátort Vay Miklóst is, hogy ők is lemondtak hivatalaikról, s új választás iránti rendelet kiadását sürgették. De legyőzettek, s resignatiójokat visszavonni kénytelenittettek, ezen két erős argumentumnál fogva, a./ ők az öszves egyházkerület minden ekklézsiáinak közös választottjai, s a szó teljes értelmében valódi képviselői az egyházkerületnek, mig a superintendentialis többi tagok, csak egyes egyházvidékek tisztviselői, b.l hogy az ország

317