Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

III. rész Egyházkormánylat

Általános nézet a tiszántúli cgyházkormánvlatról

Ki az eddig jellemzett cgyházkormánylati rendszert komoly figyelem alá vette: az elől nem tűnhetett el ama fo jellemvonás, miszerént az egyházkonnánylal három fo ágazata, u.m. az egyházi törvény- vagy szabály- hozás, az igazgatás vagy végrehajtás, és a törvénvszolgáltatás vagy bíráskodás öszpontositva volt az egyházkerületi tanácsban. Ezen tanács állott az esperestekből s Coadjutor Curatorokból. Ezek hozták az egyházrendeleteket, ezek hajtották végre, s ezek bíráskodtak. Ezen körülmény minden patriarkhalis szellem mellett is, kellelinél több anyagot szolgáltatott arra, hogy az cspcreslek emberi gyarlósága táplálékot nyerjen, s hatalomban mindinkább terjeszkedni igyekezzék. Érdekében állott az esperestnek, hogy az ő elnöklete alatt elitéit ügyek, fellebbezés alkalmával változatlanul hagyassanak, sőt mcgerősiltessenek, s nem volt nehéz az esperest társakat, azon argumentummal hogy az egyházvidék tekintélyét csorbitni ne engedjék sőt támogassák, oda bimi, hogy kezet fogva közösen mozdítsák elő egyéni hatásukat. És imc! ezen szempontból tekintve felette hasznosok voltak az egyházkerületi kinevezett táblabirák, mert ezek a tractusok oligarkhiai terjeszkedése ellen hatályosan működtek, s az egyházvidéki intézkedések megbirálásában semmi egyéni érdekek által nem vezéreltettek. De másfelől ugyanezen táblabirók befolyása kártékony is volt némely esetekben, mert számuk önkényleg annyira növeltctett, hogy a traclualis esperestek és segédgondnokok számát felülmúlták, s ezeket gyakran

315