Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
III. rész Egyházkormánylat
nevezett "Katona Gelei egyházi törvények" (:Canones Katona - Geleiani:) gyakorlatában élt. Katona Géléi István erdélyországi superintendens Rákóczi György fejedelem megbízásából 1642 táján szerkeztette ezen egyházi törvényeket, az ő fejdelemsége alatt levő egész tartomány reformált híveire nézve. Ezen kánonok az egész fejdelemségben mindenütt be is vétettek, s 1711-ben az úgynevezett "Szathmári Compositio" által is megerősittettek. A tiszántúli egyházkerület jó része s főleg ennek székpontja Debrecen, ez ideig, az erdélyi fejdelemséghez tartozván: természetesen jutottak érvényességre ott is a Katona-Gelei egyházi törvények. Ezen kánonok elfogadása, valamint az ezeket megelőzött idők gyakorlata szerént is az egyházi törvényhozás mindig zsinatokban történt. Ily zsinatok a reformatio kezdetén a debreceni, csengeri, erdődi s.a.t. Legújabban pedig a Budai zsinat 1791-ben, melyen az akkori Király II. Leopold engedélye mellett, a reformátusok részéről, száz egyén gyűlt öszve mint a magyarországi öszves felekezet képviselői. A budai zsinat főleg igazgatási törvények szerkesztésével foglalkozott, de határozatai az egész felekezetre nézve törvényerejűvé soha sem váltak, sőt, hogy ilyenné ne is válhassanak, mind a tiszántúli mind a dunántúli egyházkerület mindent elkövetett. A tiszáninneni egyházkerület azonban a budai zsinat kánonait vette be, s ezek szerént vezettetett a közigazgatás. Korszakunkban magyarország négy kerületre volt osztva polgárilag, az ország két lő folyóvizének a Duna s Tiszának földirati menetele szerént. Ugyanezen felosztás tartatott meg, a 287
