Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
III. rész Egyházkormánylat
egyházi élete s ebből egyházkormánylati rendszere, vagy teljes önállósággal, vagy az országok tartományok városok polgárzati kormányrendszeréhez kisebb nagyobb mértékben módosulva. És e módosulásban, helyesebben módosításban, ismét nagy befolyás gyakorlott a hittanárok és jogtudósok egyházjogtani nézete, miszerént itt püspöki, amott foldbirtokterületi, másutt társulati szempontokból rendezték az egyházkormánylatot. Magyarországon, s legközelebbről az általunk tárgyalt tiszántúli egyházkerületben, annyiféle momentum hatott a reformált felekezet egyházkormánylatának, kijelölt korszakunkban gyakorlott rendszerreli kifejlődésére és alakulására, mennviféle - talán - sehol sem találkozott együtt s egyszersmind. Vólt ez egyházkerület a félhold teljes uralma alatt, s ezen korszakban egész önállósággal saját beltermészete szerént nyilatkozott s fejlett az egyházélet, ebből körülményszerűleg kisebb nagyobb körű de egészen önállású egyházkormánylat. Vólt a kereszt uralma alatt, és szenvedett nyomatást, üldözést; kemény parancsok az egyházéletet megfojtani igyekezvén, be szorították ezt a felekezet híveinek keble mélyjibe, s az egyházkormánylatot megakadályozták, megsemmisítették. Vólt a reformatióhoz állott fejdelmek hatalma alatt, s Rákóczy Bethlen Bocskai Apafi ismét Rákóczy fejedelmek pártfogása mellett, az ezekre ruházott "jus episcopale" és "jus territoriale" hatását használta fel az egyház életműszereinek megerősítésére, a felekezet egyházi életének s egyházi kormánylatának megszilárdítására. A reformált egyház tagjai a magyar nemzet tagjai is lévén, az egyház alkalmazkodott 284
