Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
II. rész Szertartási szempontból
Templomszentelés. Kánonaink s egyházi szabályaink a tcmplomszentelésrc semmmi szertartást sem parancsolnak, sőt maga a templomszentelés sincs mindenütt divatban; például a debreceni nagy templom soha sem volt szertartásosan felszentelve; legelső megnyitásakor alkalomszerű prédikáció s éneklés tartatott, ennyi vólt az egész szertartás. A hol azonban nagyobb ünnepélyesség volt: ott a szertartás abban állott, hogy ez alkalommal, - temetésen kivül - minden templomi cselekvény más más lelkész által teljesittetett. Én két templomszentclésnél vettem tettleges részt, u.m. Komádiban s Balmazújvároson. Mindkét helyen a nép éneklésén kivül, az egyházi cselekvények egymást felváltása közben a debreceni diákok énekkara énekelt. Kezdő és az egész ünnepélyt berekesztő imát s könyörgést mindkét helyen Sup.jerintendens] Szoboszlai Pap István tartott; prédikációt alkalomszerűleg mindkét helyen én mondtam; ezt követte keresztelés, majd házaspári esketés, végre úrvacsoraszolgáltatás más más lelkész által; Különösen a kenyér és bor kiosztásnál felváltva minden jelen vólt lelkész rész vön. E szertartást aztán vig lakoma követte, mely lakomázás nemzeti szokás vólt nálunk, keresztelési, csketési s általában minden örvendetes alkalomkor. Sőt még temetések után is szoktak úgynevezett tort tartani, mely nem ugyan vigságra, de csakugyan jólevésre s jólivásra vólt számítva. Meglehet találkozik ki e vig és bús lakomákat kárhoztatja. Én boldognak mondom a nemzetet, 279
