Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

II. rész Szertartási szempontból

melynek erkölcstelenség miatt gyalázatjára vált, ünnepélyesen meg nem követi. Ha pedig valamely nő nem volt ily társulatnak tagja, azonban a szerencsétlenség rajta is megtörtént, az ilyen - ha lebetegedése előtt ekklézsiát nem követett - nem kapott szegény kisdedének keresztszüléket, s.a.t.

Ily társalmi s erkölcsi kényszerültség oda vitte a bűnöst, - mind féíjfit mind nőt - hogy önkényt jelentette magát az illető lelkésznél, ki is a bűnöst, vele tartott erkölcsi beszélgetés után megtanította a szabályszerű könyörgésre, s megkövetési formulára. A bűnös miután ezeket megtanulta, meghatározott napon korán reggel bement a templomba, s ott egy lepedővel beterítvén alakját, a kathedra alatt helyet foglalt. A lelkész bevégezvén a közönséges istenitiszteleti szolgálatot, mielőtt lelépne a kathedrából igy szólott: "íme! Kér. [esztyén] gyülekezet]! itt a bűnbánó helyen áll egy keresztyén] atyánkfija, ki vétkezett de vétkét megbánván Istennel kibékülni akar, s a Kér. gyülekezetét is megkérni kívánja, hogy bocsássa meg ez is az ő bűneit, mire is az egyházi szabályok szerént engedélyt nyervén, engedjük neki mi is lelki idvességére s testi békességére válni az ő megtérési jó szándékát. - Azt kérdem tehát tőled eltántorodott sőt elesett Kér. atyámfíja "Te vagy-e az a személy ki vétkeiddel Isten parancsolatát megsértetted, s a kér. gyülekezetét megbotránkoztattad"? - A bűnös felelt "én vagyok". - Továbbá azt kérdem "Szánod-e bánod-e szived szerént elkövetett bűnödet, s igéred-e hogy ezután tiszta szent és Istennek tetsző életet akarsz élni?" - Felelt. "Igen." - Könyörögj tehát Istennek. Ekkor elmondta hallható hangon a lelkész által betanított könyörgést;

264