Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
II. rész Szertartási szempontból
bizonságot, hogy Isten irgalmassága, mind az emberi gyarlóságnál fogva az elkövetett de igaz megbánás és igazmegtérés által némileg mintegy kiengesztelt bűnöket, mind az első szüléink által ránk szállott eredendő bűnöket, ingyen kegyelméből (:és igy nem azért mert úri szent vacsorával élünk, melly szertartásnak büntörlő ereje nincs, s mellybcn a kenyér és bor csak biztositó jelvények a bűnbocsánatról:) a Jézus Krisztus szenvedése és halála érdeméért s elégtételéért megbocsátván, megigazulásra s idvességre juttatja a cselekedetekben munkás és élő hittel biró keresztyéneket. Mind e mellett, azonban, csakugyan túlnyomó volt hitfelckezetünk tagjainak azon többsége, melly az úrvacsorávali élést büntörlő erejűnek hitte. És erre, a legszivesb és legvilágosb tanítás mellett is, sokat tett az Úrvacsora kiszolgáltatásával együtt járó szokályos szertartás. Ugyanis az Úrvacsora-osztás megelőző vasárnapon, a prédikátor kihirdetvén szónokszékből a jövő vasár- vagy innepnapon tartandó kommuniót, illy szokályos igéket használt: "Ez alkalommal tudtúl adom a keresztyén híveknek, mikép a következő N.N. innepnapon, Jézus Krisztusunknak, "a mi bűneinkért megholt s megigazulásunkért feltámadott isteni Megváltónknak, emlékezetére, az Úrnak szent asztala meg fog téríttetni, és a beállott héten illendő elkészülés végett penitentziális hét fog tartani. Készítse el azért magát mindenki, hogy mint kedves vendég jelenhessen meg a bárány Jézus megáldoztatásának asztalánál, s kárhozatot ne egyék és igyék ő magának." E hirdetés folytán egész héten keresztül bűnbocsánatért való énekek és 245
