Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
II. rész Szertartási szempontból
Keresztséé Kiszolgáltatása Felnőtt emberekre Unéldául áttért Izraelitákra:) nézve A lelkész, négy öt nap alatt a keresztelés előtt, megtanította az áttért egyénnek a keresztyén vallás sarkalatos hitcikkjeit, s a hitfelekezetnek sákramentomróli tanát; iskolai kikérdezést és feleletadást azonban nem követett, csak utasította az egyént, hogy majd keresztyén fővel látogassa szorgalommal a templomot s az ottani elmélkedések után gyarapítsa ismereteit. A Keresztelési szokályos szertartás igy volt: A lelkész először elmondta ama szokott élőbeszédét "a Kcresztség Urunk Jézus Krisztus által szereztetett szent sákramentom s.a.t." azután hálát adván Istennek, hogy Szent Lelke által az áttérőnek elméjét megvilágositá, a megkeresztelendő egyén előtt, halkai [halkan], úgy hogy ez utánmondhatta, elmondatta az Apostoli Hitformáját; azután a tanukul jelenlevő egy pár keresztyént megkérdezte "igérike hogy a megkeresztelendő egyénnek mind értelmi mind erkölcsi nehézségeiben keresztyéni lélekkel segítségére fognak lenni"; megkérdezte magát az áttért egyént is "igéri-e hogy a keresztyén anyaszentegyháznak holtiglan élő és munkás hitű tagja maradánd". Az adott "ígérem" feleletet követte a megkeresztelés a szokott szabály szerént. Végre könyörgés a megtörtnek lelki testi boldogságáért s a keresztyén anyaszentegyház virágzásáért. Az anyakönyvbe bevitetik a megkeresztelt egyénnek életkora, és születési helye. 242
