Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
II. rész Szertartási szempontból
Keresztség Kiszolgáltatása Templomon kívül, a./ Szüléi háznál Különféle helyes és helytelen okok némelly Szüléket arra indítottak, hogy kisdedeiket ne a templomban, de otthon saját házaiknál kereszteltessék meg. Nagyobb területű ekklézsiákban, a vagyonosabb osztály körében, gyakran történt a Szüléi háználi keresztelés. Némellyek nagyon távol laktak a templomtól, s kivált télben féltették a kisded egészségét; némelly anyák egyenesen vallásos buzgalomból, óhajtottak résztvenni ama szent szertartásban, mellyel a csecsemő bevétetik a keresztyény anyaszentegyházba; óhajtottak hálát adni ünnepélyesen a szerencsés szülésért, s imádkozván könyörögni a kedves kisded testi lelki boldogságáért. Némelly családoknál, a keresztelési örömünnepre meghívott vendégek kényelme kívánta, hogy ne a kisded vitessék a templomba, de a keresztséget kiszolgáltató egyén vitessék ő közibök. Hittanilag s egyházilag, az eféle szokás ellen, érvényes tilalom nem keletkezhetett, mer hiszen az írás szavai "a holott ketten avagy hárman öszvegyűléndetek, jelen lészek ti közöttetek" képesítette a kicsinyke gyülekezetei arra, hogy körében a keresztség kiszolgáltathassák. Maguk a lelkészek sem igen szerették vólna e szokást megszüntetni, mert az illyen szüléktől rendesen szép ajándékot nyertek fáradtságukért; és azt meg is érdemelték kettős szempontból is, részént mert a házhoz lemenés kívül esett a hivatal közszolgálati terhein, részént mert illy esetekben a lelkészek 226
