Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
II. rész Szertartási szempontból
s mellyek a bűnbocsánatról csak biztosító jelvények:) - a Jézus Krisztus szenvedésének és halálának érdeméért s elégtételéért megbocsátván, megigazulásra s idvességre juttatja a cselekedetekben munkás és élő Hittel biró keresztyéneket. így, a Sákramentomnak két jellege van, egyik, a Jézus Krisztus általi szereztetés. másik a bűnbocsánatróli bizonsáetétel: s minthogy e két jelleg csupáncsak a Keresztségre és az Úrvacsorájára érvényes: természetesen következik, hogy a reformált hitfelekezet, a rómaikatholikusok többi öt Sákramentomát illyenül el nem fogadja. A három nagyobb felekezet, u.m. rómaikatholikusok, ágostai, s helvét hitvallásúak felekezete között, a Keresztségnek és Úrvacsorának vallásos hatálya, theológiai műszavakkal igy határoztatik meg. A római katholikusok szerént tulajdonittatik azoknak vis salvitica = idvezitő erő, s ezen hitelvből szükségkép foly, hogy a kisdedet a bába is keresztelje meg veszély esetében, nehogy a kereszteletlenül meghalt kisded elkárhozzék, szükségkép foly az is, hogy a haldoklónak Úrteste adassék, hogy ez mint opus operatum idvességet szerezzen. Az ágostai vallástételűek szerént tulajdonittatik azoknak vis collativa = segítő erő, azaz, nem elmúlhatlan az idvességre egyik is, de nagyon elősegíti az idvezülhetést. A helvét hitvallásúak szerént tulajdonittatik azoknak vis obsignativa ■ eljegyző erő, azaz mindkettő, bizonságot tevő jegyül szolgál arra nézve, hogy az ezekben részesülő egyén a Krisztus Keresztyén Anyaszentegyházának tagja, kinek is, - a 220
