Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

II. rész Szertartási szempontból

négy napján tartott bibliai magyarázat elég dolgot s fáradtságot adott nekik. A falusi ekklézsiák szellemét nem ismerem kellőleg, hogy érvényes Ítéletet mondhatnék; csak a dolgok természetes rendéből következtetem, hogy a legkisebb ekklézsiában is mindig találkozik kilenc tiz öreg féíjfi s asszony, kiknek lelki szükségeik óhajtják a templomi könyörgést, s az egyházi hivatalróli fogalmam szerént ezeket mellőzni nem lehetne nem szabadna.

A hétköznapi bibliai magyarázatok alkalmával a szokály ez vólt: Rövid ima után, felolvasta a lelkész a leült gyülekezet előtt a magyarázandó bibliai részt, vagy körülményszerűleg annak egy cikkelyét. Megmagyarázta a nehezebb kitételeket, bibliai szólásformákat, kiemelte a hittanra tartozó verseket, s berekesztette erkölcsi alkalmazással. Azután könyörgést, ezt követőleg Mi Atyánkot mondott, végül a szokályos áldást "Mind ezeknek utána a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme légyen és maradjon veletek."

Ekkor, ha vólt ekklézsiát követő egyén, ezt, az alább előadandó szertartással, s kathedrából beszélvén, feloldozva. - Ha nem vólt illyen egyén, az áldás után mindjárt lejött a kathedrából, s az Úr asztala mellé állván kiszolgáltatta a Keresztségi Sákramentumot.

Mindezek bevégeztetvén, az isteni tisztelet, valamint éneklésen kezdődött, úgy azzal rekesztődött.

Faluhelyeken illy magyarázatok vagy épen nem, vagy legalább csak télben, s hetenként csak kétszer tartattak. Debrecenben négy napon, úgy mint hétfőn és szerdán Ó Testamentom, Csütörtökön és Pénteken Új Testamentom. Kedden és

217