Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

II. rész Szertartási szempontból

szónok, mert egy illy műnek kidolgozása s elmondása, az ész minden erejét, a szív minden indulatát, a nyelv minden hatalmát igénybe veszi. Igaz, hogy ha célt ér, úgy jutalma is nagyszerű. Kibeszélhetlen az a lelki élvezet, mellynek isteni gyönyörétől átszellemül az egyházi szónok, midőn érezi, hogy öt hat ezer ember lángra élesztett buzgóságának sugárai, az ő keblében, mint egy gyúpontban, központosulnak. Ez egy estvének, az Ó esztendő estvéjének szellemi jutalma bőségesen eleget teszen az egész esztendő minden fáradságaiért. - Egyébiránt az Ó esztendei estvének meginneplése az egyházi kánonokban sehol sincs rendelve, a honnan nem is inncpeltetik ez meg mindenik ekklézsiákban a fentebb említett részvéttel. Alkalmasint magától a lelkésztől függ a buzgóság élesztőse vagy kihütése. Hitfelekezetünk kormánytestülete, azonban, ha nem parancsolólag is, legalább irányadólag meginnepeltetni óhajtotta az ó esztendő estvéjét, mire kétségtelen bizonságúl szolgál az, hogy "Közönséges Énekes Könyvünkben" ezen célra készített ének is foglaltatik. -.

Az innep- és vasárnapokon szokás volt még az említett szertartások mellett, némelly ekklézsiákban, az isteni tiszteletet megelőzőleg bibliát olvasni. Debrecenben a bibliaolvasást az ifjabb deákok, faluhelyen a leányok tanítója szokta teljesitni. Ez a szokás a szó teljes értelmében hijjábanvalóság hijábanvalósága; mert épen azon idő alatt történt, mikor a nép a templomba gyülekezett, s a felolvasott tárgyakból senki sem értett semmit, részént, mert a jövés-menés, kopogás, helyfoglalás s több eféle, folytonosan zavarta a figyelmet, részént, mert az olvasás közben bejött egyén

214