Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
II. rész Szertartási szempontból
Innepek Hitfelekezetünknek kánonszerű Innepei ezek: Karácson, Húsvét, Pünköst, két két naposok. Új esztendő, Nagy Péntek, Áldozó csütörtök, egy egy naposok. A három két két napos - úgynevezett Sátoros- Innepen, első napon reggel maga a prédikátor teljesítette az egyházi szolgálatot, s ekkor Úri Szent vacsora osztás is volt. (Lásd alább a Sákramentomok kiszolgáltatása módját:) Ugyanaz napon délután s a második napon mind délelőtt mind délután a Legatus szolgált. Nagy Pénteken is délelőtt maga a prédikátor, délután a Legatus. Új esztendőben és Áldozó csütörtökön pedig délelőtt a prédikátor, délután a Rektor. A milly célszerűtlen mind egyházi mind polgári tekintetben a sok innepnapok tartása: épen olly célszerű nehány kitűnő napoknak ünnepélyes megszentelése. Illy innepekre vajmi nagy szüksége van az embernek; s ezen szükségét azon általánossá vált szokás bizonyítja, miszerént ezeken a gyülekezet mindenféle osztályú tagjai igyekeznek résztvenni a közönséges isteni tiszteletben; s illy napokon a templomok leginkább telvék. Ekkor még azok is előkerülnek, kik egész éven át mezei életet élnek, s azok is templomba küldetnek, kiket szegény sorsuk cselédi vagy más béres szolgálatra kényszerít. Ezen általános szokássá vált körülmény, úgy látszik, egyenesen felhívja a lelkészeket, hogy illy napokon fejtsék ki minden erélyöket, s a templomnak csak ritkán megjelenő vagy 204
