Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

II. rész Szertartási szempontból

harangozásnak reám mindig ünnepélyes hatályát. Felejthetlenűl él emlékezetemben ifjúságomnak egy reggele. Mintegy tizennyólcéves lehettem, s az őszi szünnapokat a debreceni nagycserén volt tanyánkon töltöttem édes apámmal együtt. A munkások tengerit törtek. Mihály nap reggelén mindnyájan megjelennek a tanyakunyhó előtt, hol egy terebély tölgy alatt édes apámmal eggyütt reggeliztünk. Névnapi köszöntést mondanak mind jó apámnak mind nekem. Édes apám a kunyhóból pálinkát fehér kenyeret s pecsenyét hozott ki ezen becsületes napszámosoknak. Épen osztogatta mindeniknek illetőségét, midőn a városon megzúdúlt templomi harangozásra, a liget csendje megcsendült. Villanyos rezgés futotta keresztül idegrendszereimet, apám nyakába borúltam, .. s ekkor mondtam az Élet Urához első imámat, mellyet nem tanultam senkitől, melly szivem teljességéből ömlött szavakba és fohászokba ... Talán egész életemben nem voltak boldogabb perceim ... Apámnak, s a körülöttünk álló napszámosoknak, mindnyájunknak, egy perc alatt hálakönnyekkel telik meg szemünk. - Idők múltával eltemettem jó apámat, el feleségemet, el két igen kedves testvéremet, de a temetési harangozás búcsúszavai, eszméletem végérájáig, érthetőleg hangzanak keblem szentélyében. - Prédikátori hivataloskodásom alatt, a Debrecenben divatozó szokás szerént, harangozás előtt legalább két három perccel ott kellett lennem a templomban; s hétköznapi magyarázataimnak legszivrehatóbb részeit, vasárnapi prédikációimnak vallásos ihletettségét, főleg, a harangozás alatt nyertem. Illy hatályt

151