Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

II. rész Szertartási szempontból

a te kebled dobogó, minden szem tündöklik mert a te szemed lövelli a súgárokat, vagy könnyekkel telik meg mert te magad vagy ellágyúlva. - Igen! látandod, hogy minden hallgató ajkaidon csügg a meggyőződés bájainál fogva - vagyis inkább, nem látándasz semmit, tenmagadon uralg ten-gerjedelmed, tenmagad meghódolsz ten-szellcmednek, s annál ékesszólóbbá válsz minél kevésbé erőlködtél annak látszani. (Timon. Étude sur les orateurs)

Öszvefoglaitam itt röviden - Cicero saját szavait adván magyarul - a szónoklatra vonatkozó ío elveket; általánosok ezek mind, s nincs a szónoklatnak olly faja, melly ezen elvek alól ki vétethetnék. S most ezek átmutatása szerént tekintsük meg részletesen cgyházkerületi lelkészeink szónoklatát.

Nem szenved kétséget, mikép azon hatóságnak a mellytől függött valamelly ifjúnak a lelkészi hivatalra felvevése s kibocsátása, legtermészetesb első kötelessége ez volt: "megvizsgálni "mi telik az ifjútól": ezután következett ama másik: csak ollyanokat venni fel s bocsátani ki, a kik szónokokká képződhetnek, s a hitfelekezet mindenik szertartásánál nélkülözhetlen egyházi beszédeket mind jól kidolgozni mind jól elmondani tudják; melly utóbbival - cél-érhetés tekintetéből -132