Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

I. rész Hittani szempontból

sem bíráknak eltémiök nem szabad, haszinte sokkal tisztábbak s célszerűbbek vólnának is egyéni nézeteik. Eltiltva azonban egyik sincs, hogy a fenálló törvények hiányait ki ne mutassa, s oda ne dolgozzék, hogy törvényhozás útján, a törvények, s az öszves constitutio tökélyesittessék. - Épen ezeket kell alkalmazva mondanunk a mi Confessiónkról. Nem tökélyes ugyan, sőt fogyatkozásos, de a papismus absolutismusánál hasonlithatlanúl jobb, józanabb, s áldóbb; s mind addig mig zsinatilag meg nem változtatik vagy el nem töröltetik: tanszabályaitól, a hitfelekezet társalmi életét illetőleg, sem lelkésznek, sem más hittanitónak eltérnie nem szabad. Eltiltva azonban senki sincs, hogy a hiányokat tudományos jártassággal ki ne mutassa, s oda ne dolgozzék, hogy egyházi zsinat intézkkedése útján a hitvallás tökélyesbittessék. S mind ezen elméleti következetes okoskodást különösen támogatja a magyarországi protestánsokra nézve azon gyakorlati tapasztalat, miszerént a confessiótóli eltérés a hitfelekezet társulati erejét, apró secták alakulása által, szétforgácsolná, s a Protestantismus közügyét martalékul vetné a consolidált papismus tömeges megtámadásának. -Csak akkor s ott nem fenyegeti, az evangyeliomm lelkiesméretszabadságot, más szóval a reformált keresztyén vallást, veszély, a mikor és a hol az államban nincs uralkodó vallás, s az államkormánylat bele sem akar ereszkedni a hit dolgába.

111