Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
I. rész Hittani szempontból
határozottan kárhoztatott ítéletet mond ki, a Symbolikus könyvnek, mint kötelező tanszabálynak használására, a mennyiben ez által, a Reformátorok irásmagyarázatának, maradandó törvényerő tulajdonittatnék, más sz0\al, protestáns traditio s papiros pápa emeltetnék az egyháznak traditiot és auctoritást kizáró alapjára. Bizonyára nagy ügyetlenség (jól magyarul baklövés:) volt, az irásmagyarázatban lehető eltérések megakadályozása végett, olly kétségbeesési eszközhöz kapni, minélfogva, az épen kéznél levő magyarázat, mindenha kötelező törvényerejűvé vallásos eskü által tétessék, a további vizsgálódás pedig, vagy teljeséggel megszüntessék, vagy az egyházra nézve haszontalanná tétessék. Valami tárgyal célszerű élést, kicsoda tiltana el azért, mert visszaélések is történhetnek? Azon eskü által a lelkész, Isten igéjének hirdetőjéből, symbolum igéinek hirdetőjévé lön. A protestáns egyháznak alap-elv-tana a Szentirás egyedüli tekintélyéről tüstént öszveroskad, mihelyt valamelly magyarázat törvényes tanszabályúl parancsoltatik. Hiszen, ha különféle magyarázatok keletkeznek, ebben nincs semmi baj. Mindig voltak s lesznek is különbözések, de ezek, mint minden más tudományos diíferentiák kiegyenlítik egymást, ha idő engedtetik nekik, és parancsokkal nem vágnak közükbe. Egyébiránt a legerősb tapasztalati argumentum ez: A symbol-kényszer elkezdődött már a IV-ik században, de e kényszer az egymástól eltérő theológiai nézeteknek sem támadását sem terjedését meg nem akadályozd, sem a római sem a görög, sem - újabban - a protestáns egyházban. A symbol-kényszer soha sem 103
